Nemzetközi tervezés és gyártás, 50 éves a Volvo sikermodellje

Merész tervezés
A márka már az 1950-es évek elején kipróbálta magát a sportautók területén. A nyitott, kétüléses, műanyag karosszériás Volvo Sport modellt 1955 és 1957 között gyártották, és mindössze 67 darab készült belőle. – Nem rossz autó, de egy Volvónak rossz – így jellemezte Gunnar Engellau, az akkori elnök, amikor megszüntette a modell gyártását. Felismerte azonban, hogy szükség van egy tekintélyes és izgalmas modellre, amely az értékesítést növelheti. Azt is jól látta, hogy a Volvo-kereskedők mindent megtettek volna egy ilyen autóért.

Olaszországból rendeltek egy előzetes formatervet, ahol Helmer Petterson, a Volvo tanácsadója – aki komolyan foglalkozott az új autó tervezésével – egy állást szerzett fiának, Pellének Pietro Frua autótervezőnél. Pelle a New York-i Pratt Institute frissdiplomás ipari formatervezője volt. Amikor 1957-ben eljött az ideje, hogy a Volvo igazgatótanácsának bemutassák a négy javaslatot, Helmer titokban becsempészte fia, Pelle ötödik formatervét, és mindenki azt választotta. Engellaunak különösen tetszett, mivel nagyon határozottan ellenezte, hogy egy olasz formatervezésű autót gyártsanak. Természetesen ennek ellenére olasz lett a formaterv, de egy 25 éves göteborgi „tollából” származott, aki később hajótervezőként és olimpiai bajnok jachtversenyzőként is maradandót alkotott.

Végül azonban kiderült az igazság a nyertes formaterv javaslattal kapcsolatban, és a hirtelen haragú Engellaut elöntötte a méreg. Úgy érezte, félrevezették, és megfogadta, hogy sohasem fogja elismerni Pellét az autó tervezőjének. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az igazságot nyilvánosságra hozzák és Pelle Petterson megkapja a megérdemelt elismerést a világ egyik legvonzóbb sportkupéjának megtervezéséért.

Az új sportautó – ahogy a Volvo mutatta be a modellt – rögzített tetővel és acél karosszériával rendelkezett, a mechanikus alkatrészek nagy részét pedig egyenesen az Amazonból és az újonnan fejlesztett B18 motor 100 lóerős sportváltozatából vették át, amikor végre 1961-ben megérkezett a bemutatótermekbe.

1957–58-ban Torinóban a Frua vállalat három prototípust épített az Amazon alapjaira. Ezek az autók különböző célokat szolgáltak, például sablonként használták őket a présszerszámok gyártásához, számos vizsgálatban vettek részt, kiállításokon szerepeltek, valamint ezekről a példányokról készítették a sajtóanyagok és a hirdetések fotóit is. Valamennyi prototípus fennmaradt, és a mai napig járja az utakat.

Tengerentúli gyártás
Ebben az időszakban a Volvo gyorsan terjeszkedő szakaszban volt. A vállalat azonban a kezdetektől fogva tisztában volt azzal, hogy nem rendelkezik elegendő saját kapacitással az új modell gyártásához – sem a karosszériaelemek préseléséhez, sem a fényezéshez vagy az összeszereléshez, de sajnos még kis mennyiségekhez sem – ezért folyamatban volt egy megfelelő partner felkutatása.

A keresést Helmer Petterson vezette, és hosszú mérlegelés után úgy döntött, hogy két brit vállalat készítse az autókat: a Pressed Steel építhette a karosszériát és a Jensen Motors fényezhette és szerelhette össze a járművet. A gyártás folyamata elindult, de ez a megoldás közel sem volt súrlódásmentes. Az állandó gondok a személyzettel, a munkamódszerekkel, a minőséggel, a beszállítókkal és a logisztikával, valamint e problémák nehézkes kezelése miatt végül a Volvo visszahelyezte a gyártást Svédországba.

1963 tavaszán – hatezer Jensen által összeszerelt autó után – az 1800 gyártása megindult a Volvo lundby-i gyárában, de a karosszériaelemek préselését csak 1969-ben helyezték át a Pressed Steel skóciai egységéből a Volvo olofströmi présüzemébe. A hazaköltözés egybeesett a P1800 névváltoztatásával: eleinte a márkajelzés P1800 S volt, majd 1963-tól egyszerűen csak 1800 S, ahol az „S” Svédországot jelölte.

A kupé hosszú élete során nem történt radikális változtatás a külső vonalakban, a különböző évjáratú modellek csak részleteiben különböznek egymástól. Eltérő például a hűtőrács, a díszlécek, a kerekek és a színösszeállítás. Műszaki szempontból az 1800 háttérbe szorította a Volvo más modelljeinek fejlesztését, és a sportautót folyamatosan frissítették. A leginkább figyelemre méltó változtatások közé tartozott, hogy mind a négy kereket tárcsafékkel szerelték fel, a motorok nagyobb teljesítményűek lettek és a jármű elektronikus üzemanyag-befecskendezést kapott.

Angyal autója és világcsúcstartó
1971-ben megjelent egy új karosszéria-változat, az 1800 ES. Egy sportos ferdehátú, amelynek meghosszabbították a tetővonalát, ezzel egy hatalmas üvegfelületű csomagtérajtóval felszerelt kombit alakítottak ki. Sportautó és kombi egyben. Az ES-t Göteborgban tervezték, és rögtön a figyelem középpontjába került, bár a közönséget két táborra osztotta. Az azonban tagadhatatlan, hogy kupé testvérével együtt kultikus státuszt vívott ki magának, és sok példány máig fennmaradt.

A Volvo 1800 modellek nagyon keresettek a rajongók körében – számos klub alakult –, és sokáig viszonylag olcsónak számítottak, de az elmúlt években az árak emelkedni kezdtek a klasszikus autók piacán. Egy 1800-as felújítása se nem egyszerű, se nem olcsó. Számos alkatrész már elérhetetlen, különösen a Jensen által épített autók esetében.

„Az Angyal” című brit tv-sorozatban Roger Moore volt az a szerencsés, aki egy P1800-at vezethetett az egyfajta modernkori Robin Hood, azaz a kedélyes bűnüldöző, Simon Templar szerepében. A produkció egy független úriember számára is megfelelő, vonzó sportautót keresett. Miután a Jaguar visszautasította az ajánlatot, a Volvót keresték meg, és a P1800-at kérték. A Volvo hamar elkötelezte magát. Az együttműködés egy ragyogó PR-fogás volt az új modell számára, hiszen abban az időben az autó mindenkiben mély nyomot hagyott. A P1800-ra még a mai napig is gyakran az Angyal autójaként hivatkoznak.

Az autó értékét tanúsíthatja a New York-i Irv Gordon is, aki több mint 4,5 millió kilométert tett meg az 1966-ban vásárolt 1800 S autójával, és ezzel egy olyan Guinness-rekordot tudhat magáénak, amelyet valószínűleg soha nem fognak megdönteni. Összesen csaknem 12 évet töltött az autója kormánya mögött, és a célja jelenleg 3 millió mérföld elérése, amely nagyjából 4,8 millió kilométert jelent ugyanazzal a motorral!

Kortalan ötvenéves
Az 50 éves Volvo P1800-at soha nem szánták tömeggyártású autónak. Akkoriban – és azóta is – egy szűk piacra szánt termék, a modellkínálat legfelső tagja volt. Ugyanakkor megfizethetővé vált a hétköznapi emberek számára is, akik egy Ferrarihoz hasonló megjelenésű autót kerestek a Volvo áraival és jellemzőivel, amely kellemes, megbízható és gazdaságos.

– Köszönettel tarozunk Gunnar Engellaunak és Helmer Pettersonnak, akik rávették a Volvót, hogy építsék meg az autót; Pelle Pettersonnak, aki megtervezte; a Volvónak, aki tizenkét jó és rossz esztendőn keresztül folytatta a modell gyártását; és mindazoknak, akik ma birtokolnak és értékelnek egy 1800-at, a Volvo történetének máig élő szeletét – mondta Claes Rydholm, a Volvo modellek történetét és örökségét gondozó Volvo Cars Heritage munkatársa.