Erhardt Péter: a hazai járműipari cégek versenyképességének megőrzése az elsődleges cél

– A MAGE elnökségének tagjaként milyen fejlődési lehetőségeket lát a hazai járműipar előtt az elkövetkező években?
– A hazai járműiparnak nagyon jó a helyzete: a feldolgozóipar több mint negyedét teszi ki, így a magyar gazdaság húzóágazata. A szektorban a négy magyarországi OEM mellett hétszáznál több járműipari beszállító van jelen. Cégünk, az Opel 25 éve, a rendszerváltás után elsőként beruházó autógyártóként érkezett az országba. Ezzel az akkori döntéssel a General Motors sok vállalatot erősített meg abban, hogy helyes döntés Magyarországra gyártást telepíteni. Az iparág számára is meghatározó döntésnek köszönhetően az ágazat sikeressége, illetve töretlen, fenntartható fejlődése igencsak fontos számunkra. Bár bővülésre van még lehetőség, véleményem szerint ma már nem az új beruházások bevonzása az elsődleges cél. Nagyon fontos a hazai vállalatok versenyképességének megőrzése, a már jelenlévő cégek további fejlődésének biztosítása. A MAGE célkitűzése is ez; a tagvállalatok érdekét szolgálva azon dolgozni, hogy Magyarország továbbra is vonzó célpont maradhasson az autóipari beruházások számára.

– Melyek azok a fontosabb kihívások, amelyekkel a hazai vállalatoknak – OEM-től kkv-ig – jelenleg meg kell küzdeniük, és melyek lehetnek a hatékony, működő válaszok, megoldások?
- Sok hazai járműipari vállalat elsősorban a munkaerővel, a szakképzéssel, infrastruktúrával kapcsolatos kihívásokra igyekszik megoldásokat találni. Hatékony válaszokat sok vállalatnál láthatunk, legyenek azok a munkaerő-piaci kihívásokkal, a duális képzéssel kapcsolatosak vagy a beszállító fejlesztésben és K+F+I területen megvalósuló projektek. Azonban a vállalati példákon túl kormányzati szerepvállalásra is óriási szükség van. Hiszen teljesen világos, hogy a járműipari cégek által támogatott duális gépészmérnök képzés nem elégíti ki a friss munkaerő igényeket, ugyanúgy, ahogy egy vállalat által felépített munkásszálló sem oldja meg a munkaerő mobilitásával kapcsolatos problémákat. Szerencsére a kormányzat is hasonlóképpen látja ezt a kérdést, különböző intézkedésekkel igyekszik a járműipari vállalatokat segíteni a kihívásokat leküzdeni.

– Az egyik legfontosabb kihívásként megannyi vállalat a munkaerő utánpótlását jelöli meg, amelyre nem csupán a fiatalok megszólításával kell reagálni, hanem a szomszédos országok elszívó hatását is szükséges lenne ellensúlyozni. Vannak-e olyan jó gyakorlatok, eszközök idehaza, amelyek segítséget nyújthatnak a cégeknek?
– A szomszédos országok elszívó hatása korábban a nyelvet beszélő, felsőfokú végzettségű munkavállalói kör esetében volt érzékelhető. Manapság ez minden szakképzettséget igénylő munkakörre igaz. Ezért is van nagy szükség a vonzó munkáltatói arculat kialakítására, fejlesztésére. Vállalatainkat attraktívvá kell tennünk, meg kell ismertetnünk a korszerű feldolgozóipart a jelen és a jövő munkavállalóival. A munkaerő külföldre vándorlása mellett komoly probléma, hogy az országon belül tapasztalható munkaerő-mobilitás nagyon alacsony szintű. Ezt serkenteni kell, mert míg az ország nyugati felében gyakorlatilag nincs munkanélküliség (3 százalék alatti), addig a keleti országrészben ez a mutató igen magas. Itt jegyezném meg, hogy az elmúlt hónapok során a 4 magyarországi OEM – a MAGE munkaerő-mobilitással foglalkozó munkacsoportjával is karöltve – egy törvénymódosító javaslat-csomagot állított össze ebben a témában. Ez időközben a Parlament elé került és hamarosan hatályba is lép.

– Ön szerint mivel tud hozzájárulni a MAGE a magyar járműipar növekedéséhez?
– Ahogy említettem, a MAGE egyik fontos feladata a járműipart fenntartható fejlődési pályán tartani. A tagvállalatokat összefogva, az egyesület a közös érdekek mentén kell, hogy a kormányzati szervekkel, társszervezetekkel hatékony kommunikációt folytasson. A tavalyi év során felállított MAGE munkacsoportok eddig elért eredményei igazolják, hogy a járműipari szereplőket fel lehet sorakoztatni a többséget érintő témák mögé. A MAGE így kiváló fórum a gépjárműipari szervezetek együttműködéséhez.

– Egyes iparági vélemények szerint hazánkban szakadék tátong a nagyvállalatok és a kisvállalati szektor között – kevés idehaza a közepes méretű járműipari vállalat. Ön osztja-e ezt a véleményt, problémát jelent-e a helyzet, s lát-e rá megoldást?
– Vannak nagyon jó példák kis és közepes méretű vállalatokra, melyek fontos szereplői lettek a járműgyártásnak, a beszállítói értékláncban sikeresen megtalálták a helyüket. Én nagyon hasznosnak tartom a célzott beszállító-fejlesztési lehetőségeket, az uniós támogatásokat, a beszállítói integrátori programokat. Azonban mivel e kisebb vállalatoknak is globális versenyhelyzetben, illetve gyorsan változó iparági környezetben kell megmérettetniük magukat, a legfontosabb a szemléletváltás. A jó példák is azt igazolják, hogy azon cégeknél, ahol a proaktív üzletszerzés, termékfejlesztéssel, gyártástervezéssel, teljes felelősségvállalással és – nem utolsó sorban – nyelvtudással egészül ki, a siker nem marad el.