A kibocsátási célok teljesítését az állam húzhatja keresztbe
A túlzott állami beavatkozásra alapozó környezetvédelmi politika növekedési és teljesítményrontó kockázataira hivatkozva a szabadpiaci verseny és az állami szabályozók kombinált és kiegyensúlyozott alkalmazását sürgeti Németországban a müncheni ifo gazdaságkutató intézet.
Az ifo intézet (ifo Institut - Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München e. V.) szakértői által „neodirigizmusként" definiált gazdaságpolitika hátulütői leginkább a német környezetvédelmi politikán érhetők tetten az intézet tanulmánya szerint.
Ahhoz ugyanis, hogy a környezetvédelmi célokat felesleges költségek nélkül lehessen megvalósítani, valós árinformációkra lenne szükség. A német környezetvédelmi politika viszont évtizedeken keresztül elmulasztotta a szén-dioxid-kibocsátás egységes árazásának bevezetését. Az ehelyett ötletszerűen meghozott környezetvédelmi intézkedések özönével viszont a politikusoknak mindmáig nem sikerült elérniük a klímavédelmi céljaikat.
Nem segítenek az állami beavatkozások
Mostanra létrejött ugyan megállapodás a szén-dioxid-kibocsátás egységes árazásáról, ennek várható pozitív hatását azonban a közvetlen állami beavatkozások továbbra is rontani, vagy akár semlegesíteni is fogják az ifo szerint.
Egységes szén-dioxid árazás mellett ugyanis kontraproduktív még kibocsátási normákat is kivetni az autógyártók flottájára. Az egységes szén-dioxid árazásnak éppen az lenne a célja, hogy ezáltal lehessen megtalálni a károsanyag-kibocsátás csökkentésének leginkább költséghatékony megoldásait.
Amennyiben éppen a gépjárműgyártásban lehetne a legnagyobb hatékonysággal csökkenteni az emissziós értékeket, akkor külön hatósági korlátozások nélkül is csökkenni fog a járművek szén-dioxid-kibocsátása. Nagyon is valószínű azonban, hogy az épületek fűtése terén jóval nagyobb hatékonysággal lehet csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. A járművek emissziós értékeinek hatósági korlátozása így felesleges többletköltségekkel terheli meg a német gazdaságot és nem hozza meg a kívánt eredményt sem.
Nincs szükség ösztönzőkre?
A szén-dioxid-kibocsátás egységes árazása mellett nincs értelme egyéb ösztönzők alkalmazásának sem, mint például a napelem és szélturbina beruházások támogatása. A szén-dioxid-kibocsátás költségfelára ugyanis már eleve versenyelőnyhöz juttat minden zéró-emissziós energiaforrást, amelyeknek viszont ezek után versenyeznie kellene tudniuk egymással. Egyes kiragadott energiaforrások merő politikai megfontolásból történő támogatása kézi vezérléssel csak a klímavédelmi törekvések költségeit növeli meg teljesen szükségtelen módon.
A politikának a már meglévő technológiák elterjesztésének a támogatása helyett az új technológiák kutatásának és fejlesztésének a támogatására kellene összpontosítania erőfeszítéseit - szögezi le az ifo tanulmánya.
Megbukhatnak a kitűzött célok
A tanulmány szerint az állami neodirigizmus komoly növekedési veszélyeket hordoz magában. Minden olyan ideológiailag motivált közvetlen állami beavatkozás, amely túlmegy a piaci mechanizmus szabad játékterének a megvetésén, nem csak a gazdasági növekedési potenciált ássa alá, de korlátozza a foglalkoztatást és akadályozhatja a kitűzött környezetvédelmi célok elérését is. Németország esetében fennáll annak a veszélye, hogy éppen az állami beavatkozások miatt vagy csak feleslegesen magas költségek mellett, vagy egyáltalán nem lesz lehetséges teljesíteni a klímavédelmi kötelezettségeket.
Clemens Fuest, az ifo intézet elnöke a tanulmányban nagyobb nyitottságra sürgeti a kormányt a szabadpiaci verseny és az állami szabályozók kombinált és kiegyensúlyozott alkalmazásában a gazdasági növekedési, társadalmi fejlődési és környezetvédelmi célok elérése érdekében.