Újrakezdeni a transzatlanti partnerség tárgyalásait? Sok sikert hozzá!

Az Egyesült Államok és az EU 2013-ban kezdett tárgyalni a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről, a TTIP-ről. 2017 januárjában, amikor Barack Obama elnök mandátuma lejárt, még nagyon messze volt a megállapodás befejezése.

Azóta Trump elnök szerepéből kiesve folyamatosan inzultálja, támadja és elidegeníti magától Európát, főként Németországot. Múlt hónapban a szicíliai G7 találkozón Trump belekötött a németekbe, hogy kereskedelmi deficitje van az USA-val, és az egész világgal szemben, és túl keveset költ ennek kiküszöbölésére. Elmondta, hogy Németországnak rosszul megy a kereskedelem. Nagyon szeretné, ha Németországban a Fordok és a Chryslerek is legalább olyan népszerűek lennének, mint a BMW-k és a Mercedesek Amerikában.

És ez még nem minden. Trump kereskedelmi tanácsadója, Peter Navarro azzal vádolta Németországot, hogy manipulálta az eurót, hogy tisztességtelenül jusson gazdasági előnyökhöz az Egyesült Államokkal szemben. Azonban sem Németország, sem az EU bármelyik tagállama nem rendelkezik ellenőrzéssel az euró külföldi csereértékére.

Aztán itt van Franciaország. Trump a nacionalista elnökjelöltet, Marine Le Pen-t támogatta, aki ki akarta vezetni Franciaországot az EU-ból. Ez az Unió végét jelentette volna. Le Pen elvesztette a választást, a mérsékelt Emmanuel Macron nyert, aki, hogy diplomatikusan fogalmazzunk, egyáltalán nem Trump rajongója, és nem csak azért, mert Trump az ellenfelét támogatta. Macront szíven szúrta az is, hogy a Trump ki akarja vezetni az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, amit Szíria és Nicaragua kivételével már minden ország aláírt.

Ezek és további okok miatt az európai közvélemény Trumpról nem gondol most sok jót. A Pew Kutatási központ 525 nagy befolyású európai embert kérdezett meg márciusban, és csak 6%-uk gondolta, hogy Trump megfelelően képzett ahhoz, hogy elnök lehessen, 13%-uk pedig azt, hogy Trump jó irányba tart politikájával.

Ha az Egyesült Államok és az Európai Unió tárgyalói újra asztalhoz ülnének, hogy megoldják a jelenlegi szembetűnő problémákat – és elég sok van belőlük, – sokkal nehezebben érnék el céljaikat, mint tavaly.

Elsődleges és vitatott pontja az egyet nem értésnek, hogy belefoglaljanak-e a TTIP-be egy olyan fejezetet, ami megengedi az amerikai magánvállalatoknak, hogy az EU-ban működjenek, vagy épp fordítva, kifogásolják-e a vendégpolitikát, ami így a vállalatnak árt. A legtöbb kereskedelmi megállapodás, és bilaterális szerződés magába foglalja az úgynevezett befektető versus állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) néhány részét, és általában ez a tervek szerint működik. Mégis az ISDS-t eléggé félreértik az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Az Egyesült Államokban kereskedelem ellenes csoportok hibásan értelmeztek ISDS fejezeteket az Egyesült Államok szabadkereskedelmi megegyezésében. Ez ahhoz vezethet, hogy külföldi vállalatok beperelik az USA kormányzatát, és ha nyernek, a kormányzatát arra kötelezhetik, hogy változtassa meg az ezt okozó jogszabályokat, illetve a szabályozásokat. A vállalatok pénzügyi kompenzációt kaphatnak a veszteségeik után, de semmi többet. Európai érdekcsoportok is megfogalmazták ezzel szemben aggodalmaikat, de az Egyesült Államok és az Európai Unió kormányai ragaszkodnak a TTIP ISDS fejezetéhez.

Egy másik ügy, ami megoldatlan maradt, az a nem vámszerű korlátozások, mint például a termékspecifikus környezetvédelmi és biztonsági sztenderdek. A Trump adminisztráció szabályozáson túli ellenségeskedése még nehezebbé teszi a két oldalnak, hogy közös nevezőre jusson. Emellett még ott a tény is, hogy az EU jogszabályai megkövetelik, hogy a szabályozói döntések alapja legyen az óvatossági alapelv, ami a bizonyítás terhét a gyártóra teszi, tehát neki kell bebizonyítania, hogy a terméke biztonságos, nem pedig a kormánynak, hogy nem az. Az Egyesült Államok kormányzatának nem kell használnia az óvatossági alapelvet.

További rendezetlen ügyek is vannak, mint például az Egyesült Államokból az EU-ba importált génmódosított ételek kérdése, valamint hogy a Pármai sonka, a feta sajt, a pezsgő, és többszáz európai étel és ital előállítható-e azon a régión kívül, amiről a nevét kapta.

Akkor is hosszú időbe telne kiküszöbölni ezeket a problémákat, ha az Egyesült Államok és az Európai Unió jól kijönnének egymással. Trumppal, aki az USA-EU kapcsolatokat az eddigi legmélyebb pontra süllyesztette, talán meg sem oldhatóak, legalábbis addig, amíg ő az elnök -írta meg a Forbes.