Még mindig a krízis előtti szint alatt az alumínium ára

A járványhelyzet enyhülésével, a korlátozások feloldásával és a gazdasági kibocsátás ismételt felfutásával a fémtermékek iránti kereslet is emelkedésnek indult. Ahogy az a lentebbi, a belgiumi technológiai vállalatokat képviselő Agoria által gyűjtött adatok alapján készített táblázatról is leolvasható, ez a vasfémek áraiban is megmutatkozik. Az árak szeptemberre növekvő pályára álltak, azonban még így is jóval az év elején mért alatt maradtak.

A nem vas fémek árai már júliusban is növekedést mutattak májushoz képest, a folyamat pedig szeptemberben is folytatódott, aminek köszönhetően például a réz, valamint a nyers ezüst értéke mostanra jelentősen meghaladta a világjárvány előttit. Utóbbi esetében kiugró, 35,6 százalékos növekedés történt.

Még mindig olcsóbb az alumínium

A nyers alumínium és az alumínium lemezek ára még a januári alatt van, amire részben magyarázattal szolgálhat, hogy az egyre prominensebb felhasználónak számító autóiparban a termelési volumen még nem érte el a krízis előtti szintet. Az autógyártásban a súlycsökkentési törekvések miatt jut növekvő szerephez az acélnál sokkal könnyebb fém. Ezzel egyidejűleg fontosabbá válik, hogy a lehető legalacsonyabb költség, illetve legnagyobb hatékonyság mellett készíthessenek alkatrészeket alumíniumból, majd illeszthessék össze azokat. Ennek apropóján kérdeztük Szőlősi Józsefet, az ELTE-hez tartozó Savaria Műszaki Intézet hegesztő szakmérnök okleveles oktatóját arról, hogy az alumíniumötvözetek anyagösszetétele hogyan befolyásolja azok hegeszthetőségét.

„Tapasztalatból ismert egyébiránt, hogy alumíniumötvözetek hegesztésekor mindig lehet számolni repedések megjelenésével, (kristályosodási- és melegrepedések) mivel a hegesztési hőfolyamatok során a belső feszültségekkel szemben az anyag ellenállása dermedéskor a legkisebb. Ezek a jelenségek nagyon jellemzően javítási utómunkálatokat feltételeznek, tehát gyártási költségtöbbletet jelentenek, illetve fokozott gyártási odafigyelést igényelnek” – mondta el Szőlősi József. Hozzátette: „az alumínium repedési hajlama jelenti tulajdonképpen a hegeszthetőség elbírálásának legfőbb szempontját.”

Továbbá kifejtette, hogy alkalmazási gyakoriságuk miatt négy anyagcsoportot érdemes külön tárgyalni:

Az első az alacsony ötvözőtartalmú, nem nemesíthető alumíniumötvözetek, melyek alapvetően jól hegeszthetők. A magnézium kiégésére kell odafigyelni, emiatt növelt magnézium-tartalmú hozaganyag alkalmazását (AlMg5) javasolja a szakma.

A második a nemesíthető ötvözetek, mint például az AlMgSi ötvözetek. Alapvetően jól alakíthatóak és hegeszthetőek 0,5 százalékos szilíciumtartalom esetén. Nagy a repedési veszély, ha a magnézium-szilícium arány 1,7, viszont, ha a szilíciumtartalom 1 százalék alatt és a magnéziumtartalom 1 százalék fölött van, akkor kevésbé kell repedéssel számolni.

A harmadik a nemesíthető, réztartalmú ötvözetek. Példaként említve az AlCu4Mg1 anyagminőséget, nagy szilárdságú, jó alakváltozó képességű, jó melegszilárdsági tulajdonsággal rendelkező anyagként ismerhetjük. Hegesztés szempontjából kedvezőtlen a jó melegszilárdság a nagy belső feszültség kialakulása miatt (hegesztési repedés érzékenység). A réz rontja a hegeszthetőséget, alapvetően rosszul hegeszthető anyag.

A negyedik a cinkkel ötvözött alumínium anyagok, például AlZn5Mg1, AlZn6Mg2. Jellemzően a 4-7 százalék cink mellett mindig tartalmaznak 1-3 százalék magnéziumot is. Önnemesedő, nagy szilárdságú, jól kovácsolható anyagok, ugyanakkor a rézzel való ötvözés miatt rosszul hegeszthetőek.