Így épül az európai akkumulátor-ökoszisztéma

A lítiumionos akkumulátorok technológiáját tradicionálisan nem az autóipar, hanem a vegyipari vállalatok fejlesztették. Ebből következik, hogy az autóipari OEM-eknek együttműködést célszerű kialakítaniuk az akkumulátorgyártókkal, sőt az alapanyagok szállítóival is.

Yann Vincen, a Stellantis-szal és a Mercedes-szel is partneri viszonyban lévő ACC akkumulátorgyártó vezérigazgatója az Automotive Manufacturing Solutions akkumulátorfejlesztésről szóló panelbeszélgetésén rámutatott, hogy az akkucellák gyártásának mai szintre felfuttatásában az ellátási lánc teljes hosszában kötött együttműködések kulcsszerepet kaptak. Továbbá elmondta, hogy az akkuk teljesítményét nagy mértékben az anyaghasználat határozza meg, éppen ezért hasznos összefogni az anyagokat tervező vegyipari vállalatokkal.

Vincent szerint fontos kooperációra lépni az akkumulátorok gyártásához szükséges berendezések gyártóival is, aminek két oka van: az egyik, hogy Ázsia helyett Európából szerezhessék be az eszközöket, a másik pedig, hogy fejlesszék az akkugyártási folyamatokat.

Az ázsiai cégekre hagyatkozás kiszolgáltatottá teszi az európai akkumulátorgyártást, jó hír azonban, hogy az európai és az amerikai berendezésgyártók már dolgoznak azon, hogy behozzák lemaradásukat – árulta el Dominique Scheider, az ipari berendezéseket gyártó amerikai Rockwell Automation európai mobilitási marketingmenedzsere.

Házon belülre viszik a folyamatokat

Az együttműködések kialakítása mellett az autógyártók vertikális integráción is dolgoznak. Erre több okuk is van a költségek mérséklésétől kezdve a kibocsátás csökkentésén keresztül egészen az ellátás bebiztosításáig. A vertikális integráció elengedhetetlen az autóipari akkumulátorok gyártásának következő tíz évben esedékes felfuttatásához.

Grzegorz Ombach, a német Dräxlmeier autóipari beszállító akkumulátorrendszerek üzletágának vezetője szerint a vertikális integráció része az elektromosautó-gyártási üzletmodellnek. Példaként említette a Tesla azon törekvését, hogy Mozambikból szerezzen be grafitot Kína helyett. Az országban az ausztrál Syrah Resources üzemeltet egy bányát, az ott kitermelt grafit 80 százalékát pedig 2025-től a Tesla fogja felvásárolni.

Sok rejlik az adatokban

Az akkumulátorgyártók és az autóipari OEM-ek közti együttműködés egyik előnye a sok közül az adatok megosztásának lehetősége – mint ami megfigyelhető a Tesla, valamint az LG Chem és a Panasonic kapcsolatában is. Az adatok megosztásával a vállalatok tanulhatnak egymástól.

Vincent odáig ment, hogy az akkumulátorgyártást adatvezérelt tevékenységnek nevezze, ahol a legjobb teljesítmény elérése érdekében a folyamatok során keletkező adatok extenzív gyűjtésére, majd elemzésére van szükség.

Nem biztos, hogy melyik technológiáé a jövő

A mai beruházásokat, mint például a gigagyárak építését a vállalatok arra a feltevésre alapozzák, hogy a jövőben is a lítiumionos technológia lesz a domináns a villanyautók gyártásában. Ugyanakkor több rivális technológián is dolgoznak a kutatók. Ezek között vannak a lítium-nátrium kémiai összetételű akkuk, amik biztonságosabbak, és ideálisak a rövidebb hatótávolságot megkövetelő alkalmazásokhoz. Utóbbi igaz a lítium-vas-foszfát akkumulátorokra is.

Ott vannak a szilárdtest telepek is, amelyek nevüket a szilárd elektrolitjukról kapták. Ezek még a prototípus fázisban vannak, és elterjedésükre sokat kell várni. Vincent emlékeztetett rá, hogy sok autógyártó korábban 2022-re ígérte az ilyen energiatárolók forgalomba hozását, mivel azonban a fejlesztés nehéz és költséges, azt elhalasztották.

Mindazonáltal, mivel energiasűrűségük és a működési hőmérséklet-tartományuk nagy, a következő két évtizedben komoly mértékben fogják befolyásolni az autóipari fejlesztéseket. Maga az ACC 2027-től tervezi nagy volumenben készíteni a szilárdtest akkumulátorokat.

Újrahasznosítás nélkül nem megy

A lítiumionos akkukhoz használt alapanyagokból és vegyszerekből már alakult ki hiány korábban, ez pedig a jövőben is meg fog ismétlődni. Az ellátás stabilitását az újrahasznosítás javíthatja. A feldolgozható akkumulátorok azonban csak 2030-2035-től válnak nagy számban elérhetővé, „de a természetes források szűkössége miatt szükség lesz egy „második bányára” valamikortól” – fogalmazott Vincent. „Újrahasznosítás nélkül nem lesz elég nyersanyagunk az akkumulátorok gyártásához.”

Az újrahasznosításnak szerepe lesz abban is, hogy teljesüljenek azok a származási helyekkel kapcsolatos követelmények, amik az Európai Bizottság javaslatában állnak, és amik a nyersanyagok Európából való beszerzését követelik meg. Ezeknek a szabályoknak az életbe lépése az évtized közepétől várható.

Rögös út, amin végig kell menni

2035-re az európai akkumulátorgyártás éves kapacitása egy terawattórára nőhet, értéke pedig 113 milliárd dollárt érhet el. Egy új iparág kiépülése azonban nem megy könnyen és egyik napról a másikra. Mindazonáltal a folyamat elindult, továbbá végbe is fog menni – ezt a politikai akaraton kívül egyre inkább a magánbefektetések is biztosítják.