Álláshirdetések
Events / Courses
Legfrissebb híreink
A Creo segítségét használja termékfejlesztésre a Bosch
2024.04.18 07:23
Megszületett a megállapodás: jön a Chery Európába
2024.04.18 06:26
Új fékrendszert fejlesztett a Knorr-Bremse
2024.04.18 04:20
Hordozható akkus energiatároló rendszert fejlesztett ki a JLR
2024.04.17 17:19Autopro Blog
Autopro a Facebookon
Galériáink
Színház az egész világ: ezért nem lesz semmi a gyártók és Trump találkozójából
Bár hangzatos volt, hogy az új elnök tárgyalni hívta az amerikai gyártókat, önmagában ez még nem fog komoly fordulatot hozni. Biztos ami biztos, a Ford azért alig álcázva beindította a lobbirakétákat.
Várhatóan nem hoz majd drámai fordulatot Donald Trump illetve az FCA, a GM és a Ford igazgatóinak múlt heti megbeszélése, írja az Automotive News. Bár a találkozó után a Ford első embere, Mark Fields az amerikai autógyártás reneszánszának nevezte a közelgő éveket, a tengerentúli autópiac és -ipar helyzetét elnézve kicsivel árnyaltabb az összkép.
Csak hogy a legnagyobb problémákról beszéljünk: egyrészt statisztikai előrejelzések szerint a tavalyi év jelentette az USA autópiaci keresletében a hullámhegy tetejét, másrészt az Egyesült Államok déli szomszédjához képest túl magasak a munkaerővel kapcsolatos költségek, ráadásul jelenleg több meglévő USA-beli összeszerelő üzem sem képes lekötni kapacitásainak egészét. Bár konkrétumokról nem esett szó a találkozón, Donald Trump aligha tud olyan adó- és bürokráciacsökkentő ajánlattal állni az autógyártók elé, hogy azok több fejlesztésük otthonának is az államokat válasszák.
Legegyértelműbben talán Mexikó korábbi elnöke fogalmazott: Vicente Fox szerint a Ford, a Chrysler és a General Motors csődbe menne, ha hallgatnának az új elnökre, és hazatelepítenék a gyártásukat. A 2000 és 2006 között elnöklő Fox szerint magas áron közepes minőséget előállítva nehéz lenne versenyezni a globális konkurenciával.
Bár a gyártók korábban egyre-másra jelentették be az USA határain belüli építkezéseiket és bővítéseiket, ezek leginkább egyszeri látszatintézkedések voltak, mint ahogy az elnökkel való egyeztetés is: az érdekek továbbra is ellentétesek, a kormányzat munkahelyalkotó törekvésének kedvéért a gyártók nem fognak jelentős többletkiadásoka bocsátkozni. Hogy a mostani, elnöki találkozó mennyire volt mesterkélt, jól mutatja, hogy a három autógyártó feje akkor ült utoljára egy asztalhoz Washingtonban, mikor a gazdasági válság miatt kormányzati tőkeinjekcióra volt szükségük.
Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy teljesen következmény nélkül marad a felek egyeztetése. A Ford elnöke például pár nappal a találkozó után azt nyilatkozta, nagyjából egymillió amerikai munkahely megszűnésével járna, ha a fogyasztási (vagy az ezzel összefüggő emissziós) előírások szigorítása túl nagy mértékű lenne. A különféle számításokból kiinduló jóslat időzítése aligha véletlen, a „piaci valósághoz” illeszkedő előírásokra való figyelmeztetés pedig jó eséllyel arra utal, az autógyártók szívesen beszállnának a szabályalkotásba.
