Most akkor olcsóbb lesz az olaj az elektromos kocsik miatt, vagy nem?

Vissza-visszatérő témaként jelentős szerepet kapott a médiában az olajhozam csúcskereslete az utóbbi néhány évben. A legfrissebb információk viszont most azt mutatják, hogy „az olaj hordónkénti ára lezuhanhat akár 10 dollárra is a következő 6-8 évben, miközben az alternatív energiahordozók egyre több befektetőt vonzanak”. A Bloomberg friss energiaügyi elemzése leírja, „azt találtuk, hogy az elektromos járművek miatt 2023-ra kétmillió hordó olajjal fogyhat kevesebb. Ez árubőséget jelentene az olajiparban, így a 2014-eshez hasonló olajkrízis lehetne.”

Itt kell megjegyezni, hogy a mostani elemzés hasonlít az elmúlt évtized legnagyobb olajellátási problémáival foglalkozó kutatásokhoz. Ezek rendszeresen a globális olajfelhasználás történelmi csúscpontjának elérését jósolták, azonban az egyre növekvő fogyasztási adatok rendre megcáfolták azokat.

A Bloomberg az olajfelhasználás lehetséges tetőzését most az elektromobilitás terjedésével indokolja. Az elektromos járművek szerepét a csökkenő keresletben azért nehéz megítélni, mivel a hajtás térnyerése egy hosszú és nehezen becsülhető folyamat. A kérdés nem az, hogy az elektromos járművek hogyan fejlődtek önmagukhoz képest az utóbbi években, hanem hogy jobbak-e a jelenlegi belsőégésű motorú autóknál, illetve hogy mikor lesznek azok.

Erre jó példa, hogy Kalifornia és számos más amerikai állam is elfogadott egy tervet már a kilencvenes években, amely az értékesített elektromos autók számának agresszív növelését célozta, azonban a technológia nem tudta követni a politikai nyomást. (A GM 1996-ban már piacra dobta a 190 kilométer hatótávú EV1 elektromos modellt, ennek ellenére a bő húsz évvel ezelőtti elektromobilitási terv elbukott.) A mai francia, kínai és más kormányok hasonló szándékát érdemes lenne ezen amerikai történések kontextusában is átgondolni.

Így számolunk ma

Napjaink becsléseinek kiindulási alapja, hogy amikor az akkumulátorok költségei elérnek egy bizonyos szintet, a fogyasztók számára az elektromos hajtás egyenértékűvé válik a benzin- és dízelhajtással. Persze itt sem számoltunk a teljesítménnyel vagy az elektromos autók komoly hátrányának számító korlátozott hatótávolsággal és töltési idővel, ezen felül nem tudjuk, hogy nem kalkulálják-e túlságosan optimistán az akkumulátorok jövőbeli árait.

Az érme másik oldala az alacsonyabb olajigénynek az olajárakra gyakorolt hatását érinti: az olaj iránti kereslet még emelkedik, de a jövőben valószínűleg csökkenni fog. Csakhogy a hetvenes években az első olajválság után a kereletnövekedés szinte nulla volt, ám még így is közel öt évre volt szükség, hogy az árak csökkenésnek induljanak.

További probléma az olajpiaci egyensúlyra vonatkozó feltételezések statikus jellege. Az olajpiacon egy évtized alatt 2-4 millió hordó/napi változások rendszeresek. A rubel 1998-as leértékelése után az orosz olajkitermelés tíz év alatt 3,8 millió hordó/nap mennyiséggel emelkedett, Irak termelése az elmúlt tíz évben 2,5 millió hordó/napra nőtt, míg az OECD olajigénye 2008-ről 2012-re 4 millió hordó/nappal csökkent a magas árak és a recesszió miatt. Ezek közül egyik sem okozta az olajár összeomlását.

Épp ezért érezhetjük durva feltételezésnek, hogy az elektromos autózás alapjaiban fogja átrendezni az olajpiacot (is). A korábban is megfigyelhető technológiai változások, politikai törekvések vagy épp az olajkitermelés és -feldolgozás egyre költséghatékonyabb technológiája ellenére viszonylag stabilan maradó olajárakat látva ahogy ma azok bezuhanása, úgy az olajszektor e-autókhoz való alkalmazkodása is egyaránt elképzelhető.