Még Európa motorja sem bírná az e-autók tömegét

VW-botrány, dízelcsúcs, autóbeszámítási prémium – az utóbbi időszakban az autóipari médiát uraló témák mindegyike a belsőégésű motorokhoz kapcsolódott, ám a háttérben az összes esetben ott lapul ugrásra váró ragadozóként az elektromos autók egyre szélesebb, egyre versenyképesebb kínálata. A villanyautókat legyártani és megvenni az elektromobilitás könnyebbik fele, a gondok az ilyen autók tömeges fenntartásakor jelentkeznek. Mivel Németország az autópiaci váltás európai éllovasának tekinthető, érdemes megnézni, milyen kihívások jelentkeznek az ügyben.

Ne is húzzuk tovább: még a német villamosenergia-hálózat sincs felkészülve az elektromos autók tömeges használatára. Az Automobilwoche szerint épp két, autógyártásban rendkívül erős tartományban, Bajorországban és Baden-Württembergben a legrosszabb a helyzet ilyen fronton. Miközben ágazati becslések szerint minden korábbinál nagyobb hálózatterhelési csúcsok fordulnak majd elő az otthoni (vagy épp irodai, szállodai stb.) autótöltéssel, a két déli tartományban jelenleg csökken a megtermelt energia mennyisége. És ez még csak a kezdet lehet, a négy területi hálózatkezelő szerint az utolsó, még működő atomerőmű 2022-es lekapcsolásával az előállított energia jóval alatta marad majd a kereslet szintjének. Mindeközben a bajorországi energiaigényt a tradicionálisan erős helyi ipar is tovább növeli majd.

A fukushimai atomkatasztrófa előtt az atomerőművek adták a német energiatermelés felét. A balesetek következményeitől való félelem miatt azonban megkezdték azok leszerelését, az innen származó elektromos áram 2022-2023-tól fog igazán hiányozni a rendszerből. Az energiaönellátási trend, illetve a nap-, szél- és egyéb megújuló termelőegységek telepítése egyelőre nem teljes értékű helyettesítője az atomenergiának.

Bajorország és Baden-Württemberg azon törekvése, hogy elsők legyenek az elektromobilitás terén (itt elég, ha csak a Daimler, a BMW és az Audi e-autókra fordított eurómilliárdjaira gondolunk), csak tovább növeli a problémát. A jelenlegi hálózatfejlesztési ütemterveknek megfelelően is csak egy kézenfekvő megoldás marad: a villanyáram-szükséglet negyedét-felét más tartományokból, vagy külföldről kell importálni, így nagy szerencse, hogy Észak-Németországban számítások szerint kétszer annyi áram „készül” majd, mint amennyire helyben szükség lesz. Ezzel viszont az a baj, hogy az északi és keleti országrészről délre tartó egyenáramú nagyfeszültségű vonalak legkorábban is csak 2025-re készülnek el – vagyis két-három év különösen nagy kihívást jelent majd.

Az elegendő energia biztosítása mellett van egy másik megoldandó feladat is, a napközbeni, illetve a napok közti energiafelvétel-ingadozásának kezelése. Ha a jelenlegi hétmilliós bajor autóállomány kizárólag elektromos járművekből állna, az a helyi energia- és vízügyi szervezet vezetője, Detlef Fischer szerint az energiafelvétel 20-25 százalékos megugrását jelentené.

Óriási szerencse, hogy nem egyik napról a másikra megy az átállás

Egy szélsőséges példával élve: ha munkából hazaérve mindenki egyszerre kezdené tölteni 11 kW-os autóját, a rendszernek 77 gigawattos kínálatot kellene biztosítania. Összehasonlításképp, a tartományi energiafelvételi görbe jelenlegi legmagasabb értéke 12,5 gigawatt. Persze az akkumulátorok kapacitásnövekedésének, a nem mindennapi használatnak és a nem teljesen egyidejű töltésnek köszönhetően ilyen végletes állapot aligha alakul majd ki, az arányok jól mintázzák a megoldandó feladat méretét.

Talán részben ezért van, hogy a német hálózatkezelők az atomerőművek leállása után sem vizionálják az energiakereslet és -kínálat összeomlását, ám az viszont egyértelmű, hogy a terhelés növekedésével kevesebb tartalék, kisebb mozgástér marad a hálózatban. De mi történik, ha jön egy extrém hideg, nem fúj a szél, nem süt a nap, ráadásul nem tervezett üzemzavar lép fel valamelyik erőműben? – teszi fel a kérdést Fischer. A szakember nem tenné tűzbe a kezét az ügyben: ha rendszeres áramkimaradásokra nem is kell számítani, előfordulhat, hogy néhány nap alaposan vissza kell fogni majd a fogyasztást.

Ha Németországban is ekkora falat az elektromobilitást kiszolgáló infrastruktúra kiépítése, várhatóan a többi EU-tagállamban is komoly munkát igényel majd. Némi haladékot jelenthet az e-autók fokozatos, nem robbanásszerű terjedése, ám a megfelelő energiaforrások és -disztribúciós rendszerek kiépítése aligha várathat magára.