Boruló erőviszonyok: mi vár a német autóiparra a választások után?

Kezdjük tömören a politikai tényekkel: szeptember utolsó vasárnapján tartották a német tartományi választásokat, mely alaposan átrendezte az erőviszonyokat, hiszen a voksolás az eddigi CDU/CSU és SPD alkotta nagykoalíció végét hozta el. A szociáldemokrata párt visszaszorulásával (és ellenzékbe vonulásával) az Angela Merkel vezette konzervatív CDU-nak új szövetségesek után kell néznie. A jelenlegi felállás szerint az a legvalószínűbb, hogy az új német koalíció a konzervatív CDU, a liberális FDP és a Zöldek részvételével jöhet létre.

A pártok színei (CDU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld) alapján a jamaikai lobogóra utalva csak Jamaika-koalícióként emlegetett lehetséges társulás tagjai a legtöbb témakörben eltérő felfogást képviselnek. De mit hozhat ez a sokszínűség az autóiparra vonatkoztatva? – teszi fel a kérdést az Automobilwoche. Ennek megválaszolására először is érdemes megnézni, hogyan gondolkodnak most a felek a járműiparról.

Ezek a kiindulási alapok

A CDU/CSU elsődleges célja, hogy a német autóipar megtartsa globális erejét. Ehhez az alternatív hajtások és az önvezetés terén is vezető szerepre van szükség, amit az ezekhez szükséges kiegészítő technológiák támogatása kísérhet (gyors mobilinternetet kiszolgáló infrastruktúra, megosztásra alapuló mobilitás, akkumulátorok németországi gyártása stb.). A konzervatívok tehát sokkal inkább a jövőbeni versenyképességet tartják szem előtt, mint például az aktuálisnak számító dízelkérdés kezelését. A CDU ennek jegyében elutasítja a behajtási tilalmakat, a belsőégésű motorok értékesítésének betiltását és más, erős állami beavatkozások végrehajtását az autóiparban, sokkal inkább egy természetes, piaci alapú átmenetet támogatva a technológiai fordulatban.

A Zöldek ezzel szemben épp rövidre zárnák a jelenleg legnagyobb arányú dízelhajtás jövőjét, hiszen 2030-tól csak zéró károsanyag-kibocsátású új autók üzembehelyezését engedélyeznék. Ez elsődleges céljuk, így meglehetősen ragaszkodnak hozzá, nyilatkozatuk szerint ennek elfogadtatása nélkül nem is hajlandók koalíciót alakítani. Bár a törekvés irreálisnak tűnik, jól mutatja, hogy a párt teljesen másfajta nyomást gyakorolna az elektromobilitási fejlesztésekre, illetve a belsőégésű motorok visszaszorítására. Ezeket szolgálhatná például a szén- és nitrogén-dioxid kibocsátás szankcionálása, vagy az alternatív hajtásra vonatkozó termelési és értékesítési kvóták bevezetése. Az autonóm technológiával kapcsolatban a Zöldeknek nincs meghatározott álláspontja.

Az FDP programjában nem kapott kiemelt hangsúlyt az autóipar. Elképzelések persze vannak, a liberálisok a járműipari digitalizációt, az infrastruktúra fejlesztését támogatnák, az elektromos vs. belsőégésű vitában pedig egy klímavédelmi stratégia megalkotását tartják fontosnak -ezek szintén fontos kérdések az ügyben.

Akkor hogy is állunk?

Ami jó hír, hogy mindhárom párt tisztában van az autóipar óriási németországi jelentőségével, így elhamarkodott, szélsőséges szabályoktól nem kell tartani. Az ördög a részletekben rejlik, vagyis hogy a Jamaika-koalíció létrejötte esetén a pártok milyen kompromisszumokat kényszerítenek ki a másik kettőtől. Mindkét lehetséges stratégia - a régi technológiákat korlátozó, vagy az újakat támogató is – egy irányba mutat, az alternatív hajtások, ezen belül pedig főleg az elektromobilitás fejlesztésének szolgálatát célozzák. Az eltérés a módszerekben rejlik. Ezek leginkább várhatóan a dízelek sorsában mutatkozhatnak majd meg: vagy különféle szabályzásokkal, mesterségesen gyorsítják arányuk csökkenését, vagy hagyják, hogy az új technológiák miatt a dízelüzem szép csendben magától múljon ki.

És hogy miért fontos mindez? Az – Európában legalábbis – egyértelmű német autóipari dominancia miatt a hozzáállás a vállalati szektoron és az EU-n keresztül más országokba is átszivároghat. Addig persze még aludni kell néhányat, hiszen a közös munka megindulásához szükséges új német koalíció létrehozása is hónapokat vesz majd igénybe.