Beláthatatlanok az Audi-sztrájk lehetséges következményei

Még nem ért véget az elmúlt két évtized legnagyobb ipari munkabeszüntetése, így nem tudhatom, hogyan állapodik meg a szakszervezet az Audi Hungaria Zrt. vezetőségével. Biztosak lehetünk abban, hogy a magyar iparvállalatok legfelkészültebb vezetői között vannak azok az audis menedzserek, akik nagyon kemény tárgyaló partnerrel találták szembe magukat. Az is biztosan mondható, hogy a vezetők tudták, nagyon nehéz tárgyalások előtt állnak a korábban kialakult merev álláspontok miatt. Ennek ellenére már túl vagyunk egy hét munkabeszüntetésen, amely megállította a Volkswagen csoport termelését több gyárban is, és nem látszik a megállapodás. Korábban is voltak kemény tárgyalások, de a mögöttünk álló hét új helyzetet teremtett.

1. Az Audi Hungária Független Szakszervezetnek tagja a vállalat alkalmazottainak kétharmada. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezet nagyon megerősödött az ország legnagyobb vállalatánál és irányítási tényezővé vált.
2. A magyar szakszervezet mögött először 2017-ben jelent meg a konszern szakszervezeti szövetsége nyilvánosan, véleményeket formálva és tanácsokat adva magyar kollégáiknak. Megjelent egy olyan képzett támogatás, amely sokat segíthetett a hatékony és Nyugat- Európában alkalmazott módszerek gyors megtanulásában és a kommunikációban.
3. A globálisan működő nagyvállalatok európai szinten is átláthatóan viselkednek, így gyorsabban jelenhetnek meg a konfliktusok az egyes országokban eltérő bérezési szintek és formák miatt. Sőt, ennek megjelenése érdeke a munkavállalóknak. Ezzel eddig senki nem foglalkozott, de a csoport szinteken elvárt, azonos hatékonysági szinteken dolgozó munkatársak közötti bérkülönbségek egyre nehezebben védhetőek. A nemzeti különbségek a munkavállalót nem hatják meg és a szakszervezet a kiegyenlítésre törekszik. Ezzel egyrészt védi a magasabb bérköltségű nyugat-európai munkahelyeket, másrészt drasztikus béremelésre készteti a kelet-európai vállalatokat. Ennek következményei már messze nem csak vállalati szinten jelentenek óriási veszélyt, hanem a rendszerváltás után az alacsony bérekre épülő gazdaságpolitikát alapjaiban kérdőjelezik meg.
4. A kelet-európai iparvállalati menedzserek új kérdéssel kerülnek szembe. Hogyan kell tárgyalni egy jól szervezett szakszervezeti szövetséggel, amely képes hetekre megállítani a munkát a gyárban, ezzel óriási károkat okozva? A mai magyar menedzserek ezen a területen tapasztalatlanok és be kell vallani, ez nagyon nehéz tanulás lesz. Minimum sokba kerül: pénzbe és (vezetői) állásokba.
5. A politika, amely a magyar gazdaságot a ma is működő irányba terelte 1990-től, rövidtávon nem tud segíteni a vállalatvezetőknek. A vállalat a jogszabályok keretei között önállóan dönt és élvezi vagy szenvedi annak következményeit. A politika legfeljebb abban segíthet, hogy a 20-30 év alatt kialakult helyzetre a következő 5-10 évben igyekszik megoldást találni az oktatás és az adózás fejlesztésével. A kérdés, hogy azok a vállalatok, amelyek az alacsony bérek extra profitjait élvezték az elmúlt évtizedekben, miként reagálnak az új helyzetben? Hol van a profit tűréshatár? Meddig erősödik a magyar szakszervezeti mozgalom, ami ilyen erős és számára pozitív példát még nem láthatott itthon, mint az elmúlt héten?

Az Audi sztrájk elindított valamit, ami sok-sok újszerű feladatot jelent minden vezetőnek. Csak remélni lehet, hogy pozitív megoldások születnek az alkalmazottaknak és befektetőknek is!