Felpörgött az öntödei iparág, a siker kulcsa a fejlesztés

– Magyarországon a hagyományos nagy öntödék kora lejárt, a legmodernebb technológiát a külföldi nagyok hozzák be. Hol áll ma a magyar öntészet?
– Hadd kezdjem kicsit távolabbról. A világ öntvénytermelésének háromnegyede vas alapú fém, negyede egyéb fém. Hazánkban az évi 200-210 ezer tonnát kitevő termelés kicsit másképp alakul, fele vas alapú és fele könnyűfém. Az utóbbi 10 évben nagy változások történtek, és akik a globalizáció igényeinek megfelelően tudtak fejleszteni, azok eredményesek. A magyarországi öntödék túlnyomó többsége az autóiparhoz kapcsolódik, emiatt az invesztálás, a folyamatos fejlesztés elengedhetetlen. Nemcsak az alaptevékenység miatt, hanem az utólagos megmunkálás, az anyagvizsgálat, a méretellenőrzés szükségessége miatt; akik ezt meg tudták lépni, azok piacképesek, de vannak lemorzsolódó öntödék is.

– Akkor az öntészet is precíziós ágazattá válik?
– Egyre nagyobb minőségi követelményeket támaszt az ipar az öntödékkel szemben. Emellett az autóipar gyorsabb fejlesztési ciklusai itt is megkövetelik a gyorsabb reagálást, ezért pörgött fel ma az iparág. Tehát a gyorsaság mellett a jó minőség, az újra való nyitottság ma a legfőbb elvárások az öntödékkel szemben.

Varga László: az öntödék feladata nőni fog

– Hogyan lehet stabil beszállítójává válni az autóiparnak?

– Az előbb említetteken kívül kitörési pont, hogy – mivel az öntészet speciális szakmai kompetenciákkal rendelkezik – beszállhatnak különböző kutatási, fejlesztési munkákba. Vagyis az öntöde és a vevő közösen dolgozhatja ki a legjobb minőség elérésének útját.

– Ma Magyarországon hány öntöde van, közülük mennyi tud megfelelni ezeknek a kihívásoknak?
– Itthon 120-130 öntöde működik, viszont élenjáró technológiával csak nem több, mint 10, legfeljebb 20 öntöde tud dolgozni. Azok az öntödék tudnak bekapcsolódni az autóiparba, amelyek képesek nagy volumenben, öntvényeket előállítani. A vasöntödék közül 2-3, a könnyűfém-öntödék közül tízegynéhány cég játszik jelentős szerepet ezen a piacon.

– Tudna-e a hazai autóipar több öntödét és még nagyobb mennyiségű öntött árut befogadni?
– Ma Európában durván 20 millió autót gyártanak évente, és ez a következő években úgy 10 százalékkal nőni fog. Viszont az elektromos autók térhódítása nem lesz olyan gyors és dinamikus. Még a legmerészebb előrejelzések is csak 30 százalékra teszik az e-autók arányát a teljes autópiacon 2030-ra. Tehát az öntödék feladata nőni fog, ám az irányukban támasztott igények változni fognak, méghozzá a könnyűfém-öntészet irányába, az egybeöntött, nagyobb alkatrészek (Strukturenteile) fognak teret nyerni.

– Az öntödék hogyan kapcsolódhatnak be az autóipari értékláncba?
– Egy befektetés több év alatt térül meg, és az öntödék esetében ez hatványozottan így van. Most a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy a magyar öntödék a fenti tendenciák alapján pontosan milyen típusú befektetéseket eszközöljenek. Az öntödéknél maradó profitmarzs ráadásul jellemzően nagyon kicsi. Egyszóval nincs biztos recept, figyelni kell a világ trendjeit. Bár az öntés technológiái nem fognak gyorsan megváltozni, az ipari gyártás új trendjeire, a nagy fokú automatizálásra, az Ipar 4.0-ra fel kell készülni. Valamint ismerkedni kell a big data, a mesterséges intelligencia lehetőségeivel.

– Tavalyi adatok szerint durván 9 ezer ember dolgozott az öntödei szektorban. Elbírna többet az ágazat?
– Bőven elbírna több embert a szektor, de a jelenlegi munkaerőhiány igen-igen megnehezíti az öntödék dolgát. De nemcsak a munkaerő hiánya, hanem a szakemberhiány is sújtja a cégeket. A fejlődésnek pedig alapvető feltétele lenne a megfelelő képzettségű szakember a szakmunkástól a mérnökökig, vezetőkig. Persze Nyugat-Európában is pont ez a gond, épp ezért figyelhetünk meg ekkora automatizálást. Ám ez csak a nagy darabszámot előállító vállalatok számára kifizetődő, vagyis épp az autóiparnak beszállító cégeknek.

– Miskolcon hány öntészeti szakember végez évente, és ez mennyivel kevesebb a kívántnál?
– Jelenleg hazánkban csak Miskolcon van felsőfokú öntészeti képzés. Itt BSc és MSc-szinten évente 20-25 mérnök végez amellett, hogy doktori iskolánk is van. Ez nagyjából le is tudná fedni a hazai igényeket, ha nem lenne pályaelhagyás. Ugyanis más autóipari szereplők is munkaerőhiánnyal küzdenek, az öntvények szerelésével foglalkozó beszállítók is el tudják szipkázni a szakembereket. A középfokú duális képzést illetően visszatérő probléma, hogy még mindig rendkívül alacsony az ebben a rendszerben tanuló szakgimnáziumi és szakközépiskolai diákoknak a száma.

– Az öntészeti szakirány mennyire népszerű, illetve hol hányan tanulhatnak?
– A győri NEMAK idén nyitotta meg képzési központját, ez a beruházás nagyon dicséretes és előremutató tevékenység. Ilyenből kellene még jóval több az országban. Középfokú szakirányú oktatás zajlik még Budapesten, Szolnokon és Békéscsabán, de sajnos nem olyan intenzitással, mint ami szükséges lenne. Ezen kívül a tendencia az, hogy a fiatalok nem akarnak gyártási területen, így az öntödei ágazatban dolgozni, a pálya népszerűsége finoman szólva nincs a csúcson, a versenyt a gépészmérnöki informatikai szakmákkal szemben nem tudja felvenni.

– Akkor a duális képzésre szerződött cégeknek nem is mindegyike tud fogadni diákokat…
– A megfelelő színvonal megtartásához az oktatás és az ipari szereplők egyre szorosabb együttműködésére van szükség. A duális képzés indulásakor a döntéshozók azt tűzték ki, hogy 9 százalékos lesz a duális diákok részaránya a teljes oktatási rendszerben. Ennek a töredékénél járunk ma. Nyugat-Európának ebben több évtizedes gyakorlata van, tehát mi ebben jelentős lemaradásban vagyunk. Jobban mondva csak a legelső lépéseknél tartunk. A cégeknél a duális képzés az elején nagyon szépen felcsillanó lehetőség volt, de a hosszabb távon nem biztos, hogy az érkező diákokat rendszerbe foglaltan oktatni tudják. Mégpedig azért, mert a tanítás erőforrásokat igényel, és ezt csak a nagyobb vállalatok tudják megengedni maguknak. Ma körülbelül 20 szerződött duális partnerünk van, de diákokat ténylegesen fogadó cég talán 10-12. Ez részben annak is betudható, hogy még hiányoznak azok a további ösztönzők, amelyek a cégeket az adókedvezményen túl érdekeltté tennék abban, hogy diákokat fogadjanak. Mert legtöbbször napi szinten kell foglalkozni a diákokkal, eszközigény lép fel, mert gépeket kell kivenni a termelésből, stb. Mindeközben az ágazat hihetetlen tempóban fejlődik, ám az informatikai, a gépészmérnöki pálya jobban előtérben van. Ezért a Miskolci Egyetem és a szektor más szereplői rengeteg energiát ölnek a népszerűsítésbe. Rendszeresen szervezünk önállóan is és a duális képzésben résztvevő partnereinkkel közösen is az öntészetet és az öntészeti képzést népszerűsítő rendezvényeket. Akinek pedig kedve támad a gyakorlatban is megismerni az öntészet varázsát, az látogasson el a Miskolci Egyetem egyik nyílt rendezvényére, amelynek keretében lehetősége adódik arra, hogy az Öntészeti Intézet műhelycsarnokában leöntse az első saját öntvényét!