Daniel Korioth: a Bosch munkatársai történelmet írnak

– Hogy érzi magát ebben az új, budapesti székében?
– Hat hónapja vagyok Magyarországon. Nagy megtiszteltetés, hogy a Bosch menedzsmentje bizalmat szavazott nekem, így itt lehetek. Huszonnyolc éve dolgozom a vállalatcsoportnál – úgy érzem, ez kellő felkészültséget ad a mostani munkámhoz. Teljes mértékben motivált vagyok.

– Talán nem túlzás azt állítani, hogy a világ másik feléről érkezett hazánkba. Milyennek ítéli meg nemzetközi összehasonlításban a magyar járműipar helyzetét, erősségeit és lehetőségeit?
– Úgy érzem, egy rendkívül erős országba érkeztem, ahol a járműipar kiemelkedő szereppel bír. A magyarországi Bosch csoport hozzájárulása a GDP-hez 3 százalék, ez mindent elmond. Tevékenységeink között kiemelt súllyal szerepel a kutatás-fejlesztés, hogy közel 15 ezer alkalmazottat foglalkoztatunk, itt található a Bosch második legnagyobb K+F központja Európában, mindez pedig megalapozottan arra utal, hogy közép- és hosszú távon partnerségi, elkötelezettségi viszony áll fenn a Bosch és Magyarország között. Egyértelmű, hogy a járműipar Magyarország, a Bosch és egész Európa számára rendkívül fontos.

– Hol helyezkedik el az Ön víziójában a magyar és a globális beszállítói kapcsolatrendszerben a magyarországi Bosch csoport?
– Fontos az elején leszögezni, hogy a Bosch nem országokra koncentrál a tevékenysége során. Globális a jelenlétünk, nincsenek kiemelt országok. Magyarországi tevékenységünk is ehhez a nagy egészhez járul hozzá, óriási exportvolumennel. Ha autóipari, járműipari beszállítóként tekintünk a Boschra, mindig is az első számú járműipari beszállító voltunk a világon. Arra törekszünk, hogy ez a helyzet ne változzon a jövőben, továbbra is az első helyen maradjunk. A versenytársakkal kapcsolatban érdemes megnézni, hogy mi az, amit teszünk valójában. A legfontosabb talán az, hogy a magyarországi kutatás-fejlesztés jelentős mértékben hozzájárul világszerte zajló tevékenységeinkhez, így az önvezető járművek kapcsán az elektronikus vezérlés technológiájához. Ezen a budapesti telephelyen, ahol most beszélgetünk, csaknem kétezer mérnök dolgozik. Természetesen a világ más részein is vannak kutatás-fejlesztési központjaink, de azok a mérnökök, akik itt dolgoznak, hozzájárulnak egyrészt az előbb említett önvezető járművek előállításához, és részei annak az értékláncnak, amely a Bosch egyéb tevékenységeit is lefedi. Ugyanúgy dolgoznak munkatársaink az autóelektronikai alkatrészek fejlesztésén, a kéziszerszámok gyártási és fejlesztési területén, de említhetném az elektromos kerékpár meghajtások előállítását is.

"A járműipar Magyarország, a Bosch és egész Európa számára rendkívül fontos"

– A munkaerő kritikus témává vált hazánkban, különösen a járműiparban. Önök hogyan küzdenek meg ezzel a kihívással?
– A szakképzett munkaerőből hiány mutatkozik Magyarországon. Ez nálunk és a versenytársainknál is érzékelhető, egyfajta sebezhető pont a szakmában. Ugyanakkor nagyon büszke vagyok arra, és örömmel jelentem be, hogy a beszélgetésünk előtti napon a PricewaterhouseCoopers közel tizenháromezer válasz feldolgozása alapján a Boscht minősítette a leginkább értékesnek tartott munkaadónak az autóipari beszállítók körében.

– A 2016-os évet már az Ön irányításával zárta a Bosch Magyarországon. Milyennek ítéli ezt a sokak szerint járműipari értelemben színes esztendőt, mely eredményeikre a legbüszkébb?
– Minden célunk és minden tervünk teljesült 2016-ra, és van egy terület, ahol kifejezetten túlteljesítettük az elképzeléseinket, ez pedig az előbb érintett téma, a munkaerő felvétele. Évek óta dinamikus növekedést produkálunk e téren: 4-5 éve 5-600 mérnök dolgozott itt, ezen a telephelyen (Robert Bosch Kft., Budapest), mostanra négyszer annyi mérnök dolgozik a kutatás-fejlesztés területén. Sikereinket hosszabban is tudnám sorolni, a cégcsoport május végi éves sajtótájékozatóján további részleteket ismertetünk majd.

– Beszéljünk akkor a kutatás-fejlesztésről! Miért ilyen vonzó a Bosch számára, hogy magyar mérnököket bízzon meg akár nemzetközi projektek kivitelezésével?
– A világ minden részén keressük a tehetséges mérnököket. Óriási előnnyel rendelkezik Magyarország, hiszen geostratégiailag nagyon ideális az elhelyezkedése, közel van más fővárosokhoz, közel van az OEM vállalatokhoz. Óriási előny, hogy reggel el lehet jönni Stuttgartból és még este vissza is lehet menni. Mivel egy országot nem lehet arrébb vinni, ez a pozitívum megmarad az Önök hazája esetében a jövőben is. Ami az embereket, a munkaerőt illeti, az oktatási rendszer kiváló, ráadásul jó kapcsolatot ápolunk az egyetemekkel, a szakképző intézményekkel, a tudományos kutatás, alapkutatás központjaival is az ország minden régiójában. Óriási előny, hogy reggel el lehet jönni Stuttgartból és este még vissza is lehet menni. Mivel egy országot nem arrébb vinni, ez a pozitívum megmarad az Önök hazája esetében a jövőben is. Szintén nagyon fontosak a kompetenciák és a képességek. A műszaki szakemberek, a mérnökök esetében nagyon fontos, hogy megkülönböztessük a kompetenciát, a tudást, és a képességet, a gyakorlati megvalósítást. Ha ezeket összeadjuk, majd megszorozzuk a hozzáállással, az attitűddel, akkor mutatkozik meg, hogy mi az az óriási hajtóerő, ami tetten érthető a magyar kollégák esetében. Ha azt kérdezné, hogy tökéletes-e a mostani állapot e tekintetben, azt válaszolnám, hogy semmi sem tökéletes a világon – engem az a küldetéstudat hajt, hogy naponta folyamatosan fejlődni kell.

"Talán túl gyorsan növekedtünk az elmúlt időszakban"

– Melyek hát azok a főbb pontok, amelyeket fejleszteni lehetne Ön szerint a Bosch magyarországi tevékenységét illetően?
– Meglepő lehet, de úgy látom: talán túl gyorsan növekedtünk az elmúlt időszakban, ezért most leginkább megerősíteni, konszolidálni kell azt, amit elértünk. A következő, amit ezt követően szem előtt kell tartanunk, a fenntarthatóság.

– A tevékenységre, vagy a növekedésre vonatkozóan?
– Mindkettő. Meggyőződésem, hogy a kompetenciák és a know-how erősítése kiemelkedően fontos. A szaktudás az, ami a biztonságot adja, a legnagyobb előnyt garantálja a versenytársakkal szemben. A fejlődésre, a növekedésre egy példa: várhatóan egy év múlva adunk át egy „connected HUB” koncepcióra épülő logisztikai központot a hatvani telephelyünk közelében. Ezt azért is említem szívesen, mert ez volt az első projekt, amit én szignáltam. A neve is utal a különlegességére: Lighthouse Project, vagyis Világítótorony a kezdeményezés elnevezése, amely révén az Ipar 4.0 a gyártás és a logisztika területén a legmagasabb szinten, a legkorszerűbb know-how mentén fog megvalósulni. Ez a projekt az egész Bosch számára egyedülállónak ígérkezik, 250 új munkahely jön létre általa, és tényleg a technológia csúcsa jelenik majd meg. Ez a Világítótorony az egész világnak meg fogja mutatni, hogy mit jelent az Ipar 4.0 a logisztika és gyártás területén. Gép kommunikál géppel, ha kezd kifogyni a termelésből a nyersanyag, a rendszer jelzi a raktárnak időben, hogy meg kell rendelni a következő adagot – mindez emberi beavatkozás nélkül zajlik majd.

– Ez az „okos gyár” elve.
– Igen. De eközben bízom abban, sőt, őszintén hiszem, hogy az ember továbbra is fontos marad, viszont amit lehet, azt automatizálni fogunk. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az egész rendszert a tudás tartja fenn. Amit most elérünk a gyermekeink, vagy akár a mérnökhallgatók számára – az automatizálás, a robotok alkalmazása, a tantervek ilyen irányú fejlesztése –, azzal egy egészen új világot építünk. Erre az új világra kell felkészítenünk az új generációt, és ezt fogjuk megvalósítani Hatvanban is. Azért, hogy felkészült munkatársak lépjenek majd be ebbe az új központba, részt veszünk a tantervek fejlesztésében az egyetemekkel, és remélem azt is, hogy többségük a Boschhoz jön majd dolgozni. Mindebből kiderülhet, mennyire fontos számomra a tudás az egész folyamatban. Az oktatás, a kompetencia az, ami által megkülönböztethetjük magunkat a világ többi, hasonló gyártójától ebben a globalizált világban. Amikor azt mondjuk, hogy „mi a Bosch vagyunk” – „We are the Bosch” –, akkor valójában arra vagyunk büszkék, hogy mi alakítjuk a jövőt, és meghívjuk a fiatalokat, hogy ők is lépjenek be ebbe a világba, dolgozzanak velünk.

– Mit gondol a jövő generációiról, az Y-generációról, a milleniális új munkaerőről? Elég felkészültek-e ezek a nagyon másként gondolkodó, a világot másként felfogó fiatalok, hogy aktívan részt vegyenek a járműipar megújításában?
– Minden titkomat nem adom ki, mert a konkurensek is szemlézik a lapot. Azt azért elárulhatom, hogy nem szeretek különbséget tenni a generációk között. Emberek vagyunk mindannyian, mindenkinek hasonlóak az igényei és a képességei. Inkább a motivációra érdemes figyelmet fordítani, hiszen nem kényszeríthetek senkit arra, hogy nálunk dolgozzon. Mindenki a szabad akaratából, egyéni döntéséből fakadóan jön hozzánk dolgozni. Önnek is van egy célja: információt gyűjteni és továbbítani az olvasóközönségnek. Ugyanígy bennünket is cél, motiváció vezérel. A szlogenünkre hivatkoznék: „Életre tervezve”. Mi lehet annál vonzóbb valaki számára, hogy meghívjuk a jövő alakítására? Meghívjuk az illetőt, hogy a kreativitásával, az emberi lényével hozzájáruljon a jövő formálásához. Ennél vonzóbb feladat nem igazán adódhat. Amikor fiatal mérnökökkel beszélgetek, gyakran azt mondják: mérnök vagyok, itt dolgozom. És én erre azt mondom: nem, nem dolgozol: történelmet írsz! A világ első önvezető járműveit te tervezed, te fejleszted. Szeretném, ha éreznék ennek a súlyát. Az érzések persze változnak: Ön és én jól emlékszünk, milyen érzés volt, amikor megszereztük a jogosítványunkat. Az autonóm járművek elterjedése után már nem lesz szükség jogosítványra, mivel az ember beül, az autó pedig megy magától. Ez is mutatja, hogy történelmi változásokra készülünk. És ez nem csupán az önvezető járművekre igaz, hanem az elektromos kerékpárok meghajtására, a háztartási gépekre, a szerszámgépekre is. Új világ formálódik, új koncepciók alakulnak ki számos téren, mi pedig azon vagyunk, hogy formáljuk ezt a jövőt. Ha például a háziasszonyokra gondolunk, evidens, hogy minél többet lehet rábízni a konyhai eszközökre, annál nagyobb hozzáadott értékű tevékenységre jut az egyetlen erőforrásból, amit nem tudunk pótolni. Ez pedig az idő. Amikor azt mondjuk, „Életre tervezve”, ezzel azt üzenjük, hogy nem magunkért dolgozunk, hanem az egész emberiség javát szolgálják a fejlesztéseink.

– Számos érdekes területet érintettünk, de a konyhából visszakanyarodnék még a garázsba. Ön a Bosch dízel rendszerek üzletágánál volt a dél-amerikai régió elnöke, mielőtt hazánkban megkezdte új munkáját. Napjainkban sok érdekes kérdés, kétely merül fel a dízel technológia jövőjét, fenntarthatóságát illetően. Ön szerint el fognak tűnni, vagy inkább át fognak alakulni – akár a hibrid megoldások irányába – a dízeles hajtásmódok?
– Az a helyzet, hogy nincs kristálygömböm. Inkább realista vagyok, de értem, érzékelem a kérdés lényegét. Minden technológiának a történelemben van egy életciklusa. Eljön majd az az idő, amikor a belsőégésű motor megszűnik, vagy valami más lesz belőle. A Bosch egyik erőssége, hogy nem egyetlen technológiában számítunk élenjárónak, hanem teljes választékot tudunk nyújtani. Amikor a dízeles terület vezetője voltam Dél-Amerikában, a haszonjárművek, vagyis a nagy dízel járművek tartoztak hozzám. Ha ennél a dimenziónál maradunk, egyértelmű, hogy a hajók, a hajtóművek, a mozdonyok, a bányagépek nagyon sokáig maradnak még a dízel hajtásnál, a mai napig legalábbis nincs megfelelő helyettesítője ennek a technológiának. De nézzük csak az elektromos hajtást! Az akkumulátor mint áramforrás évekkel ezelőtt nagyon drága volt, ma már olcsóbb és jobb hatásfokú akkumulátorok vannak. Ezért innovatív partnerei vagyunk azoknak a cégeknek is, amelyek ilyen irányba fejlesztenek.

– A szavaiból azt veszem ki, hogy a személyautós iparágból valószínűleg kivonul a dízel, de vannak még olyan szegmensek, ahol jó ideig fennmarad.
– Miért ne lenne jövője a dízel személyautónak?

– Egyre több helyről érkezik hír, hogy nagyvárosok, akár egész országok kitiltanák az útjaikról a dízeles autókat.
– Amit most mondani fogok, inkább személyes, semmint szakmai vélemény. Én is autóhasználó vagyok. Mindazzal kapcsolatban, ami a médiában megjelenik a dízelautók betiltása, szennyezése kapcsán, szeretném jobban megismerni a tényeket és a statisztikákat. Mi az, ami valóban szennyezést okoz a környezetben? Ha új autót vennék, ma nem vennék elektromos hajtásút. Egyrészt drága, másrészt nincs még meg az az infrastruktúra, amely segítségével elektromos autóval mehetnék bárhová. A technológia persze már ma is rendelkezésre áll ahhoz, hogy tiszta autókat gyártsunk.

"Miért ne lenne jövője a dízel személyautónak?"

– Tiszta alatt zéró emisszióra gondol?
– Léteznek előírások, kibocsátási határértékek, a „zéró” pedig sosem egyenlő a valóban nullával. Vannak autók, amelyek önmagukban emisszió-mentesek, de a gyártásuk, a szükséges áram megtermelése nem az. Abszolút nulla nincs, valamilyen értelemben mindig van kibocsátás. Mindig a teljes értékláncot kell végignézni, ahogyan létrejön egy jármű. Ráadásul nem egységes a szabályozás a világban ebből a szempontból. Lehet, hogy Európában lehet teljesen elektromos autót vezetni, de nézzük meg Dél-Amerikát! Hogyan lehetne ezt ott megvalósítani, vagy az USA-ban, Indiában, Ausztráliában? Kiegyensúlyozottnak érdemes lenni ebben a kérdésben. Nem gondolom tehát, hogy akár a dízeles, akár a benzines hajtásnak vége lenne. Eljön majd az idő, amikor a grafikon a nullához érkezik, de nem tudjuk, ez mikor következik be.