„Akik talpon maradtak, azoknak nem jelent kihívást a devizaválság”

Rupp Herbert szerint a nyár eleje óta erős járműipari konjunktúra tapasztalható Németországban, aminek a magyar beszállítói szektor az egyik fő nyertese. A MAJOSZ elnökét a legutóbbi elnökségi ülés után arról kérdeztük, lát-e veszélyt az euróövezeti válság legújabb fejleményei miatt, illetve a meglévő magas megrendelésállomány mellett milyen irányba fejlődhetnek tovább az alkatrészgyártók, és miben tudja segíteni őket a szövetség.

– A tavaszi optimizmust a pénzpiacokon pánik váltotta fel. Európa mediterrán régiója versenyképességi kihívásokkal küzd, és a fejlett tagállamok, elsősorban Németország nem kívánja a végtelenségig finanszírozni veszteségeiket. Lát ebben újabb válságjelet a jövőre nézve?

Rupp Herbert, a MAJOSZ elnöke

– Ami a járműipart, és ezen belül Németországot illeti, lényeges változás a tavasz óta nem történt, a devizaválság ellenére sem. A jelek arra utalnak, hogy a magyarországi beszállítók valóban kilábaltak a válságból. Jelenleg viszonylag magas szinten stabilizálódott a megrendelésállomány, de természetesen lehetne még fokozni. Egyelőre nem értük el a válság előtti szintet. Fontos látni azonban, hogy 2008 egyedülálló csúcsot hozott a járműiparban, rendkívül erős emelkedéssel. Az idei évre vetítve talán a 80-90 százalékára jöttünk vissza. A jövővel szemben bizonytalanság tapasztalható: nem tudjuk, meddig tartható ez a magas szint, tartós lesz vagy visszaesik. A negatív prognózisokra sajnos rendkívül fogékonyak a cégek, amelyek aztán befolyásolják a gazdasági hangulatot és bizonytalanságot keltenek.

– Ebben viszont nem ludas a német járműipar: sem a Volkswagen-csoport, sem a prémiumgyártók nem bocsátanak ki negatív előrejelzést, sőt, fenntartják az erős növekedést mutató jövőképüket.

– Kicsit eltérve a tárgytól: negatív előrejelzést adni mindig kényelmes. Mert mi történik? Vagy bejön, vagy nem. Ha bejön, akkor „ugye én megmondtam”. Ha nem jön be, akkor „én csak óvatosságra intettem”. Tanulságos elmondanom, hogyan jártam egy pozitív előrejelzéssel, még a válság lefelé ívelő ágában. Egy újságírónak nyilatkoztam, aki rákérdezett a várható leépítésekre, létszámváltozásra. A kérdése szerint húsz-harminc százalék volt várható. Én azt válaszoltam: nem, legfeljebb tíz százalék lesz. Az újságíró nem hitte el, az interjúnak ez a része meg sem jelent. A magyar média, sajnos, ahogyan Európa-szerte gyakran megtörtént, belelovalta az embereket a pánikhangulatba. Én pedig alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, vagy inkább realista. Amit mondtam, arra semmiféle konkrét bizonyítékom vagy kutatásom nem volt, ezt tapasztalati értékként mertem megfogalmazni. Az újságíró felhívott három hét múlva, diadalmasan: elbocsátások itt is, ott is. Igen, mondtam, de még mindig csak hat százaléknál tartunk. És valóban, a létszámcsökkenés Magyarországon nem érte el az alkalmazotti létszám tíz százalékát, amit borzasztó erősen túlreagált a média. Bár igaz, Magyarországon még soha nem volt ilyen jellegű és valóban nagyon mély gazdasági válság.

– A frank és euróárfolyamok mennyiben érinti a járműipari beszállítói szektort Magyarországon? Aki a fejlesztéseit hitelből finanszírozza, azt valószínűleg érzékenyen...

– Amelyik cégvezető nem állít szembe bevételt a hitellel, megegyező pénznemben, az sajnos most bajban van. Ezt a tanulópénzt valamikor meg kell fizetni. Ha nem most, akkor később. A külföldi devizában való eladósodásnak mindig vannak negatív következményei. Egészen biztosan nagy szerepet játszott a magyarországi forinthitelek magas kamata. A frankban való eladósodás kamata 3-4 százalékos nagyságrendben mozgott, szemben a forinthitelek 15-20 százalékával. Ez irányította az embereket a devizák felé, és mindenki elhitte, hogy a csoda örökké fog tartani. Ugyanakkor a probléma kissé el van túlozva. Emberileg érthető, hiszen még emlékszünk 2008-ra. Az emberek ilyenkor nagyon érzékenyek a negatív hírekre és félnek a jövőt veszélyeztető tényezőktől, ugyanakkor az akkori tapasztalat alapján hajlandók reagálni a környezetre, és ellenintézkedéseket hozni. Vagyis határozottan állíthatom, hogy ez a devizaválság ki lesz védve.

– Sőt, logikusan sok beszállító cégnek jól is jöhetett, akik a költségek egy részét forintban, a bevételt pedig nagyrészt euróban vagy frankban könyvelik el.

– Valóban sokaknak jól jött, mert az eddig mesterségesen erősen tartott forint ártott a gazdaságnak. Ez Magyarországon több tízezer munkahelybe került. A bevételt adó devizák árfolyamai nem nőttek, a forintban mért költségek viszont alaposan megemelkedtek. Amikor az euró 250 forintos árfolyamon állt, akkor a gazdaság számára a 260-270 lett volna elviselhető. A mai árfolyam körülbelül megfelelő, feltételezve, hogy a belföldi költségek növekedése bizonyos határokon belül marad, tehát nem lesz kétszámjegyű infláció. Hasonló helyzetben 2007-ben is volt a kormánynak egy csomagja, és akkor cégvezetőként azt mondtam: a vevőinket nem érdekli, hogy mi történik a belpolitikában, ők azt az árat fizetik, amit a szerződésben rögzítettünk. A megszorító csomagok okozta többletköltséget a cégeknek kell kigazdálkodniuk, és sokan nem lesznek képesek erre. Az utóbbi tíz évben a forint árfolyama az általam figyelt német relációhoz képest mind a márkához, mind az euróhoz viszonyítva konstans maradt, egészen a válság beköszöntéig. A német márka a kivezetésekor 125 forint körül mozgott, az eurót egy a kettőhöz váltották át, és ez a 250 forintos árfolyam majdnem tíz évig megmaradt. Nézzük meg, ez alatt a tíz év alatt mekkora volt a belső infláció okozta költségnövekedés? (1998 és 2008 között a hivatalos statisztikai adatok szerint 66 százalékos volt a forint inflációja – a szerk.) A devizaprobléma most azokat érinti komolyan, akiknek a bevételei forintban vannak, a kiadásai viszont devizában. Az általam vezetett cég bevételeinek 95 százaléka devizában volt, és a költségei is, mivel az alapanyagokat nagyrészt külföldről vásároltam. Tehát ahogy nőttek a kiadásaim, úgy követték azt a bevételek is, ezért nem keletkezett nagyobb gond. Egyedül az év végi zárómérlegben volt zavaró tényező, hogy a kintlévőséget állandóan át kellett értékelni, de az ügymenetet ez nem zavarta.

– A MAJOSZ tagsága most milyen helyzetben van?

– Tagvállalataink jelenleg stabil helyzetben vannak, magas színvonalon folyik a termelés, a jövőtől való félelem azonban óvatosságra inti őket. Ez üzleti értelemben több lábon állást, a tevékenységi kör kibővítését jelenti, nem okvetlenül csak a járműipar számára. Gyakorlatilag könnyű dolguk van, hiszen az a beszállító, aki a járműipari követelményeket teljesíteni tudja, az szinte minden más területen meg tudja állni a helyét. A tömeggyártásban, a háztartási, gépipari, elektronikai szegmensben sok lehetőség adódik számukra, mivel felkészültek, megvalósítottak egy technológiai színvonalat, és amennyiben ez más területen is alkalmazható, képesek ott is üzlethez jutni.

– Mit tehet a szövetség, hogy a kedvező német konjunktúra adta lehetőségeket minél többen és alaposabban kihasználhassák hazánkban?

– A mi tevékenységünk gyakorlatilag a kapcsolatteremtésre összpontosul: megpróbáljuk tagjainkat a nemzetközi kapcsolataink révén máshol is ismertté tenni, propagálni, és felhívni a potenciális vevők figyelmét arra, hogy Magyarországon is találhatnak minősített, letesztelt beszállítókat. Bár a kapacitások nagy része most le van kötve, amennyiben igény jelentkezik, nagyon kevés cég fogja azt válaszolni, hogy nem tudja vállalni a gyártást. Inkább arra fognak koncentrálni, hogyan tudják a kapacitást megnövelni, hogy a megnövekedett igényt kielégíthessék. Vagy személyzetet vesznek föl, vagy bővítik a csarnokot, a gépállományt, attól függően, melyik a szűk keresztmetszet. Nagyon kevés az olyan helyzet, amikor egy kapacitás nem bővíthető ésszerű ráfordítással...

– Nincs az a rakott szekér, amire már nem fér – tartja a magyar közmondás is. Tehát az Ön véleménye szerint a devizaválság nem fogja visszavetni a járműipari konjunktúrát?

– Hasonlattal élve az euróövezeti válságot egyfajta szénanáthának tekintem. Kellemetlen, de ebbe nem fogunk „belehalni”. Ez el fog múlni, és azok a cégek, amelyek az előző, 2008-as válságot átélték, a mai helyzetet már igen jól, szinte „bal kézzel” le tudják majd kezelni. Nem kell orvoshoz rohanni minden szúnyogcsípéssel.