Álláshirdetések
Events / Courses
Legfrissebb híreink
A kecskeméti csapat újabb lépést tett az önvezető rendszerek felé
2024.04.19 16:23
Több ezer Cybertruckot hív vissza a Tesla
2024.04.19 15:22
Az USA nyomására Mexikó is keresztbe tesz a kínai autógyártóknak
2024.04.19 14:21
Így lesz elég magyar alapanyag az ipar számára
2024.04.19 13:17Autopro Blog
Autopro a Facebookon
Galériáink
Kezdhetünk félni a gyilkos robotoktól?
Jelenleg még nem ismert az oka annak a balesetnek, amely egy fiatal munkatárs halálát okozta a Volkswagen baunatali gyárában. Az elkövető: egy robot. Illetve mégsem.
Semmi kétség: a robotok szinte elözönlik a járműipari üzemeket, és a tendencia aligha fog megváltozni. Vannak köztük manuális irányításúak, jelentős részük azonban automatikusan végzi a tevékenységét. Ez persze megtévesztő kifejezés, hiszen előre programozott lépések végrehajtását végzik a látszólag autonóm berendezések, ráadásul biztonsági szabályozások mentén, jellemzően rács, plexi, falak mögött.
A néhány napja történt tragikus esemény nem csupán azt igazolja, hogy nincs tökéletes biztonsági protokoll – avagy annak tökéletes megvalósítása nem létezik –, hanem a robotokkal szemben ellenérzést táplálók aggályait is felerősítheti. Hiába nyomatékosította az autógyártó szóvivője, hogy minden bizonnyal emberi hiba okozta a balesetet, ismét befészkelhette magát sokak agyába: a robotokkal jó lesz vigyázni.
Anélkül, hogy elvitatnám ennek az óvatosságnak a fontosságát, inkább az emberi tényezőre szeretnék nagyobb hangsúlyt helyezni. A lényeg a „nagyobb” kifejezésben rejlik. Mert amíg ember és ember együttműködése zajlik, addig tudunk figyelni egymásra, jelen vagyunk, kommunikálunk, verbális és nonverbális kommunikációval küldünk jelzéseket egymás felé. Egy szusszanás, egy pisszentés, egy füttyszó néha hatalmas jelentőséggel bírhat kiélezett helyzetben. Aki azonban robotot „tanít”, programoz, munkára fog, annak azzal a feladattal is meg kell birkóznia, hogy ez az eszköz megfelelően működjön, amikor ő, a programozó, „munkaadó” nincs a közelben. 120 százalék figyelmesség, óvatosság - ez a minimum elvárás.
 |
A történetnek kétségkívül vannak felelősségi szálai – a konkrét ügyben az illetékes személyek a jogszabályok mentén bizonnyal meg fogják találni mind a mulasztókat, mind a hasonló eset elkerülésének módját. Aki Elon Musk innovátorral és véleményformáló társaival együtt fokozottabban borúlátó lett emiatt a mesterséges intelligencia sátáni erejét illetően, azt nehezen tudnám bármilyen észérvvel ebbéli hitében megingatni. Ezen tényezőktől függetlenül még mindig és továbbra is az ember áll a középpontban, akinek a lehetőségeivel együtt a problémái is szaporodnak a technológiai fejlődés során.
A robotok nem bírnak emberi tulajdonságokkal. A szenzoraik érzékelnek, de csak korlátosan, áram vagy egyéb üzemanyag nélkül legfeljebb felborulni tudnak, s a legrafináltabb szoftveres megoldások ellenére is minden ilyen eszköz csupán anyag. Egy robot, lám, képes ölni, mégsem gyilkos. Képes tapintani, látni, fogni, akár hallani is, ennek ellenére nincsenek érzései, felelős döntései. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy 20 év múlva ugyanúgy megállná a helyét ez a kijelentés, ám ma is, akkor is rólunk van szó. Mi ülünk be az autóba, akkor is, ha az képes lesz magától közlekedni, mi isszuk meg a kávét, még ha előzetesen csak egy hangutasítást kell kiadnunk az elkészítéséhez.
Ez a fájdalmas haláleset segíthet még inkább megerősödnünk abban, hogy a személyzetnél, az embernél nincs értékesebb láncszem sem a termelésben, sem a társadalomban. Legyünk hát még figyelmesebbek egymással!
