Munkajogi tanácsok: vezetők-e a vezetők?

Dr. Csabai Marianna a CLV Partners Ügyvédi Iroda (a lus Laboris hálózat tagja) alapítója és irodavezető ügyvédje. Kereskedelmi és társasági jogi területen szerzett kiterjedt tapasztalatai mellett fő területe a munkajog. Munkajogi szakértőként multinacionális cégek számára nyújt jogi tanácsadást. Emellett több nagy jelentőségű nemzetközi munkáltatói jogutódlási project, compliance vizsgálat és munkajogi átszervezés is fűződik a nevéhez. Marianna kijelölt választottbíró és az EELA tagja, valamint Európa-jogi szakjogász.

Egyik ilyen a vezető állású munkavállalókra vonatkozó új és régi rendelkezések alkalmazása, mivel, bár az új A munka törvénykönyve (Mt.) megváltoztatta a vezetőkre vonatkozó szabályozást, azonban mind az Mt., mind annak módosításai adósak maradtak az un. átmeneti rendelkezésekkel, amelyek egyértelműsíthették volna a vonatkozó rendelkezéseket. Miről is van szó? A régi Mt. a vezetők között két vezetői minősítést alkalmazott, az első számú vezető és annak helyettese, és a 188/A. szerint vezetőknek minősített vezetőket, a kérdés ezen vezetők vonatkozásában merült fel.

Az új Mt. is megtartotta a kettős meghatározást, azonban mind a vezetővé minősítés módja, mind a vezetőkre vonatkozó lényeges munkajogi szabályok megváltoztak.
A kérdés, amivel a HR szakemberek és a munkajogászok szembesültek, hogy a régi Mt. szerinti 188/A. alatt vezetővé minősített vezetők vajon automatikusan az új Mt. 208.§ (1) szerint is minősített vezetők-e?

E tekintetben a munkajogászok és a HR szakemberek között kétféle álláspont alakult ki: az egyik álláspont szerint értelemszerűen a munkaszerződésben kijelölt 188/A. megfelel a mostani 208. § (2) bekezdése szerinti vezetőnek minden további intézkedés nélkül, tehát teendő nincs. A másik álláspont szerint mivel a vezetői minőséget munkaszerződésben kell rögzíteni, továbbá a vezetői jogok és kötelezettségek tartalma lényegesen megváltozott, szükséges vagy a munkaszerződés módosítása vagy a vezetővé minősítés egyértelműsítése. Mind az automatikus, mind a nem automatikus megfeleltetés mellett szólnak pro és kontra érvek. Cikkemben röviden jelzem a legáltalánosabb érveket amellett, amelyek alátámasztják, hogy a munkáltatóknak meg kell feleltetniük a korábbi 188/A szerint minősített vezetőiket az Mt. 208 §(1) szerinti vezetőknek.

A régi Mt. alapján a munkáltató kifejezetten rendelkezése és ennek a munkavállalóval való közlésével vált egy munkavállaló vezető állásúvá, míg az új Mt. szerint ezt a munkaszerződésnek kell tartalmaznia. Gyakorlat szerint kisebb számban vannak azok a cégek, ahol egyoldalú minősítéssel, SZMSZ vagy HR kézikönyvben való rögzítéssel és értesítéssel vált egy-egy munkavállaló 188/A. szerinti vezetővé, a munkáltatók többsége ugyanis a 2012. július 1-je előtti munkaszerződésekben is igyekezett rögzíteni a 188/A. szerinti minősítést. Első pillantásra ezen esetekben semmilyen intézkedés vagy munkaszerződés módosítás nem szükséges, azonban ez csak látszólagos. A vezető állásúvá minősített dolgozók esetben az új Mt. a jogokat és kötelezettségeket lényegesen módosította, és amit kiemelnék, hogy amíg a régi Mt. szerint a vezetővé minősített dolgozók esetében (ide nem értve az első számú vezetőt és helyettest) a munkaviszony megszüntetését indokolni kellett, addig az új Mt. – helyesen – egységesen kezeli a vezetőket, így a minősített vezetők esetében sem kell indokolni a felmondást.

Ennek megfelelően javasolt a munkáltatók számára a munkaszerződés módosítása az Mt. 208. § (2) szerinti vezetői minősítés és annak rögzítésére, hogy a vezető a munkáltató működés szerpontjából kiemelt jelentőségű vagy fokozottan bizalmi munkakört tölt be. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az új Mt. szerint a vezető alapbére - bónusz és egyéb jövedelmek nélkül – el kell érje a mindenkori minimálbér hétszeresét, így nem árt ezt sem ellenőrizni. Nem egyenrangú, de alternatív megoldás lehet a munkaszerződés módosítás helyett írásban tájékoztatni az érintett vezetőket a vezetői minősítésükről.

Egységesebb a jogi álláspont azon esetekben ahol a régi munkaszerződések nem tartalmazták a 188/A. szerinti minősítést, itt ugyanis szinte mindenki egyetért abban, hogy a megfelelő joggyakorlás érdekében szükséges a munkaszerződés írásbeli módosításával a vezetői minősítést rögzíteni.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy jogvita estén a munkáltatók nem tudnák bizonyítani, hogy egy adott munkavállaló vezető, de mivel nincs kifejezett megfeleltetés az új Mt.-ben, ha erre kerül sor, az hosszas és költséges peres eljárásban történhet. Ennek megelőzését szolgálja, ha a munkáltató egyértelmű helyzetet teremt, hiszen a jogviták többsége a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódik, amikor is a felek nem minden esetben tudnak közös megegyezésre jutni.