Még kiszámíthatóbb feltételekre vágynak a német vállalatok hazánkban

Szerző: Uzoni Ábel | 2017.08.09. 09:47

Még kiszámíthatóbb feltételekre vágynak a hazánkba települt német vállalatok, amelyek négyötöde további fejlesztésben, bővítésben érdekelt. Igaz, ez az arányszám a legnagyobb régiós versenytárs, Lengyelország esetében 96 százalékos, mégsem mondható, hogy a bizalom ne erősödne a piaci környezet iránt. Dale A. Martin, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) elnöke és Dirk Wölfer, a testület kommunikációs vezetője válaszolt kérdéseinkre.

– A Magyarországon működő német cégek mekkora hányada köthető az autóiparhoz?
– D. W. A legfrissebb adatok alapján a magyarországi német befektetések 36 százaléka autóipari befektetés, de az arány még ennél is magasabb a nem ide köthető iparágakban dolgozó cégek (pl. a textiliparba vagy bőriparba sorolt üléshuzat-gyártók, öntödék, fémipari szereplők) bedolgozása révén. A trend egyértelmű emelkedést mutat, öt éve még csak 31 százalék körül jártunk. Ez sokkal magasabb, mint más országok esetében.
– D. A. M. Felismerhető trend, hogy ott, ahol korábban létrejöttek befektetések, a magyar munkavállalók jól szerepeltek, ezért sok cég – többek között a Siemens is - folyamatosan bővít.

– Pár éve minden szakmai fórumon felmerült a piaci környezet kiszámíthatóságának kérdése, a cégek folyamatosan arra panaszkodtak, hogy nem várt piaci szabályozók lépnek életbe, különadók jönnek. Ez a korszak már elmúlt, és mára már kiszámíthatóbb lett a magyar piac?
– D. A. M. Pozitívumként értékelhető, hogy egyre kevesebb az ilyen tényező, főleg az elmúlt három évet tekintve.
– D. W. Felméréseink szerint összességében még mindig sok cég van, amely nagyobb kiszámíthatóságot vár. Valóban javult a helyzet, de még mindig van hová fejlődni.

Dale A. Martin, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) elnöke

– De melyek azok a szektorok ipari ágazatok, amelyek mostohán érzik magukat most is? Az autóipar, gondolom, nem…
– D. W. A. német befektetések fele a termelői szektorba érkezik, ahol több kérdésben az átlagosnál magasabb elégedettséget tapasztalunk. Ami a befektetők másik részét, a kereskedelmi, a szolgáltatási és energia-szektor szereplőit érinti, nos, ott gyakrabban szembesültek kedvezőtlen lépésekkel, többször túl rövid volt a felkészülésre rendelkezésre álló idő, és nem egy esetben hiányolták az érintettekkel történő szakmai konzultációt is. Mára e tekintetben pozitív változást tapasztalunk, ami biztató, hiszen minél előbb kezdődik a párbeszéd a gazdaság szereplőivel, annál kevesebb a súrlódás, a konfliktus.

– A Világ Versenyképességi Fórum tavalyi listáján hat helyet csúszott vissza Magyarország a megelőző évhez képest. Ez milyen fényt vet hazánkra, ettől még megbízható partner marad az ország?
– D. A. M. Ez azért van, mert mások is igyekeznek, nemcsak Magyarország. Verseny van. Azért is kell óvatosan bánni ezekkel a felmérésekkel, mert egyrészt nem mindig mutatnak egyértelmű trendet ezek a rangsorok, másrészt tartalmilag gyakran csak egy-egy szűkebb, kiemelt kérdéskört vizsgálnak, amely nem feltétlenül a gazdasági feltételrendszer egészét fedi le.
D.W. Egy év alatt hat helynyi csúszás elsősorban relatív elmozdulás. Ettől függetlenül megállapítható, hogy az ország több felmérésben is csak a középmezőnyben szerepel. A kamara idei konjunktúrajelentése szerint is sok kérdésben inkább csak közepes Magyarország eredménye, az elmúlt években nem nagyon tudott elmozdulni. Az élmezőnyben évek óta Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország és a Balti államok is megtalálhatók.

– Súlyos és elhúzódó probléma Magyarországon a munkaerőhiány. Hogy értékelik a helyzetet?
– D.W. Több vetülete van a problémának. Az egyik mennyiségi, vagyis hogyan lehet a rendelkezésre álló dolgozók számát-, valamint az aktivitási rátát növelni. De számunkra ennél is fontosabb a minőségi oldal, vagyis a képzés, mert ezzel lehet hatékonyabban javítani a helyzeten. Egy harmadik dimenzió a munkaköltségek kérdése, mert a hiány nyomására a bérek is nőnek. Ezt az emelkedést sok vállalat csak bizonyos mértékig tudja kigazdálkodni, de hosszabb távon ez kedvezőtlenül hathat ki a beruházási, fejlesztési döntésekre.
– D.A.M. A régióban más országok ugyanezzel a kihívással küzdenek, Csehországban például még égetőbb a helyzet, mint nálunk. A Kamara a megoldásokban érdekelt. Ezért több gyakorlati lépést is kezdeményeztünk: évek óta aktívan támogatjuk például a duális képzést, az idén pedig útra indítottuk „Megbízható munkaadó” programunkat is. A női foglalkoztatottság növelése érdekében tavasszal megszerveztük a „TechCsajok” kampányunkat, amely arról szólt, hogy a technikai irányú szakok iránti érdeklődést fokozzuk a 14-18 éves lányok körében. Budapesten, Pécsen, Miskolcon, Debrecenben hozzávetőlegesen 20-20 cég mutatkozott be, és ismertette meg tevékenységét több mint 1100 lánnyal.

Dirk Wölfer, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) kommunikációs vezetője


– D.W. Több kérdésben együttműködünk a Nemzetgazdasági Minisztériummal is. Mivel a munkaerőhiány szinte minden szinten jelentkezik – a betanított munkásoktól a szakmunkásokon keresztül a diplomásokig –, a megoldásokat is célszerű ehhez igazítani. Ha például a közmunkaprogramból sikerül átvezetni embereket az elsődleges piacra, akkor ez is hozzájárul az általános hiány enyhítéshez, és esetlegesen felszabadulnak olyan munkatársak, akikre megfelelő továbbképzéssel magasabb képzettséget igénylő tevékenységeket lehet bízni.

– Visszatérő téma, hogy a piaci körülmények, a bérterhek növekedése miatt a cégek áttelepülnek szomszédos, sokkal olcsóbb munkaerőt biztosító országba. Ezt Önök is így élik meg?
– D. W. A már említett felmérésünk az idén is igazolta, hogy a munkaerőhiány a közép- és kelet-európai régió szinte minden országában okoz növekvő feszültségeket, például Romániában és Bulgáriában is, így az áttelepülés nem lenne egy könnyű megoldás.
– D. A. M. A kritikus munkaerőhiány nem egyszerre alakult ki a régióban, sőt eddig Magyarország az átlagosnál valamivel jobb helyzetben volt. Romániában, Bulgáriában már jóval korábban indult a nagy méretű kivándorlás. Mi nem érezzük, hogy a magyarországi cégek fontolgatnák az áttelepülést. Más a helyzet akkor, ha új beruházásról van szó, akkor felmerül a kérdés, melyik országot választja az adott vállalat. Korántsem csak a munkabér szintje a fontos, hanem az infrastruktúra, a lokáció, a jogi háttér rugalmassága. Magyarországon konstruktív a piaci környezet, a munkavállalók megbízhatóak, eredményeket tudnak hozni, a cégek tehát nemhogy távoznának, hanem maradnak és bővítenek. A DUIHK jelentése azt mutatja, hogy a német vállalatok négyötöde azt jelentette ki, hogy ha ma kellene egy beruházási döntést hozni, ismét Magyarország mellett tennék le voksukat. Hozzá kell tenni, hogy ugyanez az arány Lengyelország esetén 96 százalék.

– A lengyelek miért ennyivel jobbak?
– D. A. M. Egyrészt a lengyel gazdaság nagyságrendileg nagyobb a magyarnál, ami kedvezően hat az üzleti lehetőségekre. Másrészt, annak dacára, hogy sok lengyel kivándorolt, ott kevésbe súlyos a munkaerőhiány.
– D. W. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lengyeleknél az elmúlt években sokkal erőteljesebb volt a gazdasági növekedés, ami vállalati szinten is hozzájárul az eredményességhez és az üzleti elégedettséghez.

– Egy nagy autóipari gyártó, a Jaguar Land Rover kezd termelésbe jövőre Nyitrán, Szlovákiában. A német beszállítók mennyire állnak ugrásra készen?
– D. W. Számos magyarországi beszállító már eleve partnere sok globális autógyárnak. Nyilván ők számítanak a szomszédos országokban létesülő gyártók megrendeléseire, a szlovák gyár esetében kedvező tényező a földrajzi közelség. Ugyanakkor idehaza például a Mercedes is új üzemet nyit, várhatóan 2020-ban, ami szintén kedvez az itteni beszállítóknak.