Laufer Tamás: olyan szakmákban képez Magyarország embereket, amik öt év múlva nem is léteznek

Szerző: autopro.hu/P.M. | 2016.12.13. 08:30

Az Informatikai- Elektronikai és Távközlési Vállalkozások Szövetségének elnöke élesen fogalmazott: szerinte a meglévő munkaerő túlnyomó része soha nem képezi tovább magát, sokan ragadtak a 80-as 90-es évek technológiai szintjén.

Az Ipar 4.0 egy igen nehezen körülírható fogalom. A kifejezés a negyedik ipari forradalomra utalva a gyártási módszerek alapvető megváltozását elhozó időszak összefoglaló neve. Az új típusú termelési filozófia talán a legtalálóbb kifejezés erre, amit olyan fogalmak kísérnek, mint a robotika, az automatizálás, az egymással kommunikáló robotok, a felhőplatform, a big data, a dolgok internete. A kinyert adatokat helyesen felhasználva, olyan állapot érhető el, amelynek révén megvalósul az optimális gyártási tevékenység, ahol a dolgozók a termelés ritmusát követve a leghatékonyabban tudnak együttműködni a robotokkal. A pontosan kiszámolt rendben végzett munka nulla selejtet fog termelni, ahol nincs elfecsérelt munkaidő és alapanyag.

Az Ipar 4.0-t magába foglaló technológiák azt eredményezik hosszútávon, hogy az egyszerűbb, kis hozzáadott értékű munkahelyek háttérbe szorulnak, míg az emberi gondolkodást igénylő feladatok száma nőni fog, ezáltal az ilyen munkahelyek száma gyarapodik.

Laufer Tamás

– A szakképzés és az innovációtámogatás Magyarország rozsdazónája. Sem a munkavállalói, sem a vállalkozási képességek nem fedik a valós igényeket. Innováció menedzsmenttel olyanok foglalkoznak, akik messziről sem láttak sikeres, globálisan jelentős piaci projekteket – fogalmazott Laufer Tamás, az Informatikai- Elektronikai és Távközlési Vállalkozások Szövetségének az elnöke. – Úgy van általános munkaerőhiány az országban, hogy közben milliós nagyságrendben vannak valódi értékteremtő munka nélkül aktív korú magyarok. Olyan szakmákra képzünk nagy számban embereket, amelyek már 5 év múlva sem valószínű, hogy létezni fognak. A meglévő munkaerő túlnyomó része pedig soha nem képezi tovább magát, sokan ragadtak a 80-as 90-es évek technológiai szintjén szakértelmükkel és most csodálkoznak, hogy az egyébként hiányszakmájukban miért nem kapnak állást.

Publicisztikájában úgy fogalmazott, a digitalizáció társadalmi, munkaerőpiaci és vállalkozási változásaira való felkészülést most nem elkezdeni kellene, hanem már érlelni kellene a megoldásokat. A jogszabályok alakításakor már nem az elavult és betokosodott szereplőket kellene védeni, hanem a digitálisan felkészült, jövőálló helyi szereplőket támogatni. Helyzetbe kell hozni őket és megerősíteni a globális versenyre. Vagy akár más országokból idecsalogatni sikeres cégeket, akik itt fejlődnek, termelnek – miközben máshol szerzett tudásukat megosztják a helyiekkel is. A multinacionális vállalatok esetében az összeszerelő üzemek helyett a fejlesztőközpontok bevonzását kell célul kitűzni, amihez elengedhetetlen, hogy a teljes ökoszisztéma digitálisan felkészült legyen. Ehhez pedig ugyanolyan fontos az akadémiai, az egyetemi, de a kkv szektor frissessége is.