Réger Mihály: az Óbudai Egyetem hidat épít a cégek és a jövő mérnökei között

Szerző: Gégény István | 2017.02.13. 08:30

Az erős ipari beágyazottsággal rendelkező intézmény új rektorával a jelentkezési időszak lezárulása előtt beszélgettünk vállalati együttműködésekről, a fiatalokhoz igazodó képzési megújulásról, de saját szakmájára is kitértünk.

– Milyen út vezetett a rektori irodáig?
– Eredendően kohómérnök vagyok, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szereztem a diplomámat alakítástechnológiai szakirányon, ezt követően egész pályafutásomat az anyagismeret, anyagtudomány, anyagszerkezettan témaköre határozta meg. Ezek közül kiemelném az acélok hőkezelésével kapcsolatos anyagvizsgálatot. Első munkahelyemen olvasztárként dolgoztam, később hőkezelés-technológusi beosztásba kerültem, majd Csepelen alkalmaztak kutatómérnökként – rengeteget tanultam az idősebb kollégáktól. Később a Vasipari Kutatóintézet fémtani osztályára kerültem. 1988 környékén kezdtem oktatói pályafutásomat a Bánki Donát Műszaki Főiskolán, az Óbudai Egyetem egyik jogelődjében. Műszaki tanárként indultam, majd végigjártam sorra az oktatói lépcsőfokokat, és folyamatosan haladtam előre a tudományos fokozatok megszerzésében. Ma akadémiai doktori fokozattal, egyetemi tanárként vezetem a közel 13000 hallgató képzését folytató, sokszínű, a tradicionális egyetemi létmódot meghaladó, újszerű oktatási módszereket alkalmazó, a gazdaság igényeire fókuszáló egyetemünket.

– Fogunk majd az egyetemről is beszélgetni, de tegyünk egy kitérőt a szakterülete felé! Milyen jövő vár Ön szerint a súlycsökkentési trendek, a műanyagok és kompozitok egyre elterjedtebb alkalmazása nyomán az acélra?
– 20 évvel ezelőtt sokan azt mondták, hogy az acélt el kell felejteni, jönnek majd az Ön által is felsorolt kiváltó szerkezeti anyagok. Ez a folyamat le is zajlott nagyon sok területen, ugyanakkor az acéloknak van néhány olyan tulajdonsága, amely meglátásom szerint egész egyszerűen nem pótolható más anyaggal. Akár a rugalmassági tényezőt nézzük, akár a szilárdságot, a képlékeny alakváltozó képességet, ezek olyan alaptulajdonságok, amelyek miatt nélkülözhetetlenek lesznek az acélok a jövőben is. A változásokra egyébként igen intenzíven reagáltak az acélgyártó vállalatok. A fejlesztések eredményeként − különösen a járműipari alkalmazásoknál − versenyképes maradt az acél mint szerkezeti anyag, mind a súlycsökkentés, mind a megnövekedett terhelhetőség vonatkozásában.

– Tehát az acél nem vész el, csak átalakul?
– Így van. Jelentős összegeket, rengeteg energiát öltek az acélgyártók abba, hogy újfajta viselkedésű, kedvezőbb tulajdonságú, a közlekedésipar igényeinek még inkább megfelelő acélokat hozzanak létre. Kifinomultabb lett az alkalmazott technológia is. Meggyőződésem, hogy kialakult egy olyan felhasználási arány a járműiparban, amely fennmarad a jelenlegi járműszerkezetek esetén. Más kérdés, hogy mit hozhat magával az elektromos autók tömeges elterjedése. Elég csak arra gondolni, hogy sokkal kevesebb gyártói kapacitás is elegendő lesz egy ilyen autó előállításához, hiszen megannyi gépészeti elem hiányzik azokból az autókból – az elektronikai eszközök veszi át a helyüket. Előtérbe kerülnek a nagy folyáshatárú, gyengén ötvözött kis C tartalommal, mikroötvözött acélok, a mangán- és szilícium ötvözésű kétfázisú (dual-fázisú), a multi-fázisú, a mikroötvözött izotróp tulajdonságú acélok. Ugyanakkor egy elektromos autóba harmadannyi fogaskerék kell, mint egy hagyományos belsőégésű motorral ellátott társába. Nagy átalakulás előtt állunk, egyelőre nehéz átlátni a várható hatásokat. Az egyes karosszériaelemek, futóművek esetén ezzel együtt nem látok alternatívát, ami kiváltaná az acélok alkalmazását.

– Ön ezek szerint az iparból érkezett a felsőoktatás világába, s érzékelhetően az ipar is megérkezett az egyetemekre. Talán sosem voltak távol a cégek, de a duális képzés fellendülése és egyéb kezdeményezések, együttműködések élénkülése jellemzi napjainkat. Ennek nyilvánvaló oka a munkaerőpiac kihívásaira való reagálási szándék, a minél gyakorlatiasabban képzett utánpótlás biztosítása.
– Az Óbudai Egyetem karai tradicionálisan erős ipari beágyazottsággal rendelkeznek, ily módon a gyakorlatorientált szakemberek képzése a zsigereinkben van. Nyilván a korábbi állapotokhoz képest lényegesen előbbre kell lépnünk, amely cél az intézményfejlesztési tervünkben prioritást élvez. A kérdéskörnek több oldala van, hiszen az nem működik, hogy jönnek a vállalatok, elsorolják az igényeiket, és mi csak olyan szakembereket képzünk, amilyeneket ők kérnek. A céges igények beépülnek ugyan a tantervünkbe, a tantárgyprogramokba, de a teljes képzési rendszert akadémiai értékrendünk mentén állítjuk össze. Figyelembe kell vennünk például azt is, hogy az a hallgató, aki nemsokára talán egy járműipari beszállítónál fog dolgozni, évekkel később egészen más jellegű munkahelyen is képes legyen megállni a helyét. A vállalatok nyilván a tudás leszűkítésében, a pont az ő szakterületüknek megfelelő ismeretek és tapasztalatok átadásában érdekeltek, mi pedig a sok-sok igény alapján igyekszünk olyan tudásanyagot összegyúrni, amely által modern, naprakész mérnököket engedhetünk ki az egyetem kapuján. 2017 szeptemberében új tantervekkel indulunk minden szakon, kiemelt figyelmet fordítva arra, hogy a fiataloknak minél több idejük, lehetőségük legyen önálló munkára, projektfeladatok megoldására, a gazdasági kapcsolatok kiépítésére.

– Már arról az intézményfejlesztési stratégiáról beszélünk, amit Campus 21 néven hirdetett meg az egyetem. Melyek ennek a célkitűzésnek a pillérei?
– Stratégiánk két fő alappillérre épül: az egyik egy teoretikus, szellemi, tanulmányi rész, amely például az új tantervek kialakításának irányelveit tartalmazza, a másik pedig az ehhez illeszkedő feltételrendszer, infrastruktúra megteremtését tűzi célul, azt, hogy rendelkezésre álljon az a tér, ahová a vállalatok be tudnak telepedni, és így közvetlenül bekapcsolódhassanak az egyetemi oktatásba. A tantervek megújítása során arra is figyelemmel vagyunk, hogy a mai ifjúságnak egészen mások a szokásai, elvárásai, normái ahhoz képest, amikor mi voltunk fiatalok. Sokkal fogékonyabbak az elektronikus tanulási módszerekre, ezért minden félévben egy tantárgy kötelezően online szolgáltatás keretében valósul meg. A fejlesztési stratégiánk egy harmadik, szintén alapvető fontosságú eleme a matematika oktatása. A műszaki egyetemeken ez az egyik legnagyobb bukási arányt képviselő tantárgy. A Matematika I. tantárgyat minden szakon egységesítettük, és amolyan ismétlő, szintre hozó képzési modult iktattunk be. A vállalatokkal való konzultációk során fogalmazódott meg bennünk az, hogy a MatLab szoftver használatát beiktatva a Matematika I tárgy oktatásába támogatást adjunk a hallgatóknak a mérnöki feladatok informatika eszközrendszerével történő megoldásához.

– Minden év kezdete a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés időszaka. Miért válassza bárki sok tucat egyetem közül Önöket?
– Erős elméleti alapon gyakorlatias képzés – ez az alapelvünk, persze sok más egyetem is elmondja ugyanezt magáról. Hogy ezt a célkitűzést mennyire sikeresen tudjuk megvalósítani, azt a végzett hallgatóink és az őket alkalmazó cégek visszajelzésein tudjuk lemérni. A diplomás pályakövetési rendszerünk visszaigazolja, hogy jó úton járunk: valamennyi paraméterében az első vagy második előkelő helyezésünket mutatja. Hallgatóink többsége úgymond „lábon elkel”, azaz végzésük előtt már elkötelezik magukat a vállalatoknál, – ez leginkább az informatikaipart érintő szakok hallgatóira érvényes. A HVG felmérése alapján a műszaki képzést nyújtó felsőoktatási intézmények között a végzettek kezdő kereseti mutatója tekintetében első-második helyen szerepelünk. Ezt a perspektívát, karrierlehetőséget kínáljuk fel a hozzánk jelentkezőknek. Oktatási programjainkban a tudásátadás mellett nagy hangsúlyt fektetünk a személyiségfejlesztésre: tehetséges, a világra nyitott szakembereket kívánunk diplomához juttatni, akik a legújabb ismeretekkel felvértezve a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak.

– Önöknél is beindult a duális képzés.
– Valóban, két évvel ezelőtt indítottuk el Székesfehérváron, kedvező ipari környezetben a duális képzésünket. Az első évfolyam 18 fős létszáma, a következő évben megötszöröződött – ez is mutatja, mekkora igény mutatkozik erre a képzési formára. Az említett stratégiában megfogalmaztuk, hogy minél inkább ki kívánjuk terjeszteni a fővárosban is az ilyen, vállalatokkal közösen megvalósított képzési lehetőségeket. Immár Budapesten is elindultak „duális hallgatói karrierek”. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a budapesti székhelyű cégeknél is megjelentek az ilyen jellegű igények, amely korábban nem volt jellemző.

– Annál jobb reklámot el sem tudna képzelni egy gyakorlati képzésekre hangsúlyt fektető egyetem, mint az olyan járműépítő csapatok léte és eredményessége, amelyek idehaza és nemzetközi porondon is szép sikereket érnek el.
– Így van, ezért a tehetséggondozásra is kiemelten odafigyelünk. A tudományos diákköri tevékenység nagyon fontos számunkra. 2015-ben az Óbudai Egyetem rendezte az OTDK legnagyobb, műszaki szekciójának rendezvénysorozatát. Közel ezer hallgató volt jelen ezen az eseményen, a program hatására új lendületet kapott saját TDK tevékenységünk. Ám számos egyéb módja létezik a tehetséggondozásnak: szakkollégiumok, szakmai műhelyek működnek nálunk. A Bolognai rendszerrel megszűntek a tankörök, ami miatt a hallgatók összetartozás-érzése is csorbát szenvedett, és ez sajnos a tanulmányi eredményekben is megjelenik. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy pótoljuk a csoportmunkák lehetőségét, a tudományos kezdeményezésektől egészen a néptánc tanfolyamunkig. Pályaválasztás, egyetemi jelentkezés idején óriási marketingértéke van annak, ha be tudjuk mutatni a tehetségeket, a sikereket – mérhető az ilyen reklámjaink hatása. A sokak által ismert Shell Eco-marathon versenyen induló csapatunk mellett büszkeséggel említhetem a meglepően népszerű hegesztőszakkörünket, az alternatív hajtású járművek versenyét, a Design Challenge robotépítő versenyt, vagy az általunk évről-évre megrendezésre kerülő tésztahíd építő világbajnokságot, és még folytathatnám.

– Hallgatókról és vállalatokról is beszélgettünk. Zárszóként kérdezem: mi a közös bennük?
– E két csoport között mi vagyunk a kapocs, a híd, mely szerepkörünkben megbízható tudást és értékrendet adunk a nálunk tanulóknak. Ezen tevékenységünknek egyaránt nyertesei a hallgatók és az Őket foglalkoztató gazdasági szervezetek is.