Gara Zsófia: nagyon jó alapokat biztosított a duális képzés

– Hogyan került a műszaki pályára?
– Elég érdekesen alakult a pályaválasztásom, de ma már nagyon örülök neki, hogy a Mercedes-Benznél dolgozhatok. Bakonszegi származású vagyok, az 1200 lelkes hajdú-bihari településen nőttem fel, majd a berettyóújfalui Arany János Gimnáziumban érettségiztem humán tantervű gimnáziumi osztályban. A kedvenc tárgyaim az irodalom és a földrajz voltak, ennek ellenére az osztályfőnököm bíztatására beadtam a jelentkezésemet a Budapesti Műszaki Egyetem járműmérnök szakára, ahova végül fel is vettek. Szüleim nem műszaki pályán dolgoznak, de amióta az eszemet tudom, mindig azt mondták, hogy fontos a tanulás és majd diplomát kell szereznünk. rengeteg tanácsot és támogatást kaptunk tőlük testvéremmel együtt, függetlenül attól, hogy milyen pálya irányába indultunk el, s ezért nagy köszönetet szeretnék mondani nekik.

– Önök voltak az első évfolyam hallgatói az ország első duális főiskolai képzésén. Hogyan élte ezt meg?
– Minimális tudással érkeztem a járművek világába a képzés kezdetén, így rengeteg új és hasznos dolgot tanultam. Belina Károly tanár úr órái voltak a kedvenceim a gépjárművekben felhasznált műanyagokról és felületkezelésről. A gyakorlati időnket a Mercedes-Benznél töltöttük, a negyedéves iskolai időszakok után a gyár különböző részlegeiben helyeztek el bennünket kisebb-nagyobb projekteknél. Aztán szépen fokozatosan bekapcsolódtunk a napi feladatokba és kipróbálhattuk magunkat különféle területeken, ami nagyon fontos volt szerintem. Emellett megismertük egy globális világvállalat működését. A gyakorlati időszak mellett a vizsgaidőszakokat és a nyári-téli szüneteket is a gyárban töltöttük, így a vizsgákra való felkészülés kicsit nehezebb volt az átlagosnál és a suli fáradalmait is csak az augusztusi szabadság alatt tudtuk kipihenni. Viszont cserébe olyan gyakorlati tudást kaptunk már a diplomaszerzésre, amelyet máshol csak ezután tudtunk volna megszerezni.

– Milyen előnyöket tapasztalt a duális képzéssel kapcsolatosan?
– Legfontosabbnak azt tartom, hogy kipróbálhattuk magunkat igazi munkában, mert valós projektekbe kapcsolódtunk be, valós problémákkal és megoldásokkal találkoztunk. Illetve kiemelném a gyakorlat sokrétűségét. Annak köszönhetően, hogy több gyakorlati időszakot is a gyárban töltöttünk, rengeteg területtel és emberrel találkoztunk. Én például több hónapot töltöttem el az összeszerelő üzem egyik részlegén, valamint a felületkezelő üzem minőségbiztosítási és karbantartási területén, az utolsó hónapokban pedig a gyártástechnológia és biztonság fontos elemeit ismerhettem meg. Emlékszik, milyen volt, amikor először lépett be a Mercedes-Benz Gyárba? Ennek már négy éve, de nagyon belém égett, hogy mennyire izgultam és persze kíváncsi voltam.

– Mit tart fontosnak az itt tanultakból?
– A mérnöki ismeretek mellett szerintem sokkal fontosabbak azok a készségek, kézzelfogható, munkakörülmények között megszerezhető tapasztalatok, amelyeket magunkba szívtunk és alkalmaztunk egy-egy projekt során. Illetve nagyon jó volt látni a rugalmasságot, az összefogást, amelyek ugyancsak kellenek ahhoz, hogy egy ilyen nemzetközi nagyvállalat sikeres lehessen.

– Ajánlaná-e másnak?
– Csakis azoknak, akik szeretik a kihívásokat (nevet). Tréfát félretéve, feltétlenül ajánlanám a fiataloknak a duális felsőoktatási képzést. Friss diplomásként nem egyszerű állást találni, közülünk többeket pedig már a diplomaszerzéskor biztos és előrelépési lehetőséget is kínáló állásajánlat várt. A döntést megkönnyítette, hogy már ismertem a gyárat, nem vadidegen környezetben kezdtem el dolgozni. Az pedig, hogy egy számomra érdekes munkakört kapok majd, egy szimpatikus, pörgős csapattal megtoldva, egyértelművé tette, hogy élek a lehetőséggel. Mitől különleges a Mercedes-Benz kecskeméti gyára? A pozitív, alkotó szellemiségétől. Itt olyan felkészült, elhivatott csapat dolgozik, amelyik közös feladatmegoldásra koncentrál, és tagjai segítik egymást. Ez nagyon jó érzés. Milyen jövőképet lát maga előtt? Várom az új gyár felépülését, valamint a ránk váró új feladatköröket.