Álláshirdetések
Events / Courses
Legfrissebb híreink
A StudentTechLab a jobb stratégiára fókuszál
2024.04.18 16:22
Még több kínai OEM épít autógyárat Európában a Bosch szerint
2024.04.18 15:20
Megtorpant az európai autópiac
2024.04.18 14:16
A Volkswagen új architektúrát vezet be a Xpenggel
2024.04.18 13:19Autopro Blog
Autopro a Facebookon
Galériáink
1937: Az Ezüstnyíl Aranyszezonja
1937. május 9-én bemutatkozott a csak 750 kilogramm súlyú Mercedes W 125 versenyautó, és pontosan ekkor kezdődött sikere is. Az egész 1937-es szezont ő uralta, de csak azt az egyet, mert 1938-ban a 750 kilogrammos modell már történelemnek számított.
Jobb futómű
A W 125-öt pár hónap alatt tervezték meg és állították össze. A sietség oka az volt, hogy az előd, a W 25, az első legendás Mercedes Ezüstnyíl már nem volt többé konkurenciája az Autó Unió versenyautóinak. Így 1936 augusztusában a konstruktőrök újra munkába álltak. Már szeptember 9-én előállt az első prototípus. Az ovális csövek, amiket hosszanti tartóként, és a kör alakú csövek, amiket kereszttartóként használtak, biztosították a stabilságot, a lengéscsillapító pedig nagyon erős volt. A karosszéria aerodinamikája, a három karakterisztikus hűtőráccsal az autó elején még optimalizáltabb lett.
Erősebb, V8-as motor 646 lóerővel
A mai nézetből a bátorságot bizonyítja a motor fejlesztése. Mivel az 1937-es évben volt az utolsó szezon, ahol 750 kilogrammos súlyhatár volt (1938-ban módosításokat vezettek be). Az autónak nem volt már több esélye arra, hogy a versenysportok királya maradjon. Ekkor azonban a vállalati vezetőségben minden résztvevő támogatni kezdte a terveket. Így állt elő a W 125, egy soros nyolchengeres 5660 köbcentiméteres lökettérfogatú motorral. A vizsgálópadon az autó 646 lóerőt produkált, ezzel elérte a W 125 sebessége a 300 kilométer per órát.
Az Ezüstnyíl győzelmei
Az összesen épített tizenegy W 125-ösből az első 1937 februárjában lett kész. A versenypremierje a Tripoliszban kezdődő Nagydíjon volt májusban, ahol egyből magához ragadta a győzelmet. További futamokon a szezonban négy Nagydíjat nyert, és Rudolf Caracciola lett az Európa Bajnok (másodjára, 1935 után). Ezen kívül Caracciola 1938-ban a Franfurt és Darmstadt közötti autóúton két gyorsasági rekordot is beállított, amikor 432,7 km/h-ás sebességgel száguldott. Ezt egy teljesen felszerelt W 125-össel érte el, amiben egy 736 lóerős, 5,6 literes, 12 hengeres motor volt. Ez a mai napig a legnagyobb, nyílt utcán beállított sebességrekord.
