Hol csúszik el a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldala?

Mérnöki, építőipari, informatikai – néhány azon ágazatok közül, melyekben különösen nagy kihívást jelenthet a megfelelő munkaerő felfedezése. Nagy-Britanniában például az ilyen, STEM-jellegű (science, technology, engineering, maths) állások 43 százalékánál számoltak be komoly nehézségekről a leendő munkaadók az új dolgozók toborzásával kapcsolatban, ami csaknem kétszerese a szigetország teljes munkaerőpiacára vonatkozó hasonló, 24 százalékos értéknek. A mérnöki szektorban ez az arány már-már kritikus, tízből hat esetben nehéz újra betölteni az üresen maradt pozíciókat, aminek legnagyobb oka a képességek és tapasztalatok hiánya. Egy néhány éves felmérés ráadásul arra is rávilágított, hogy a STEM körébe tartozó végzettséget szerzőknek csupán harmada helyezkedik el a képzésnek megfelelő szektorban. Hogy mégis mi lehet ennek a munkaerő-piaci problémának az oka, arra az ARM, vagyis az Advanced Resource Manager próbált választ adni.

A brit emberi erőforrás-specialista szervezet leginkább a munkaadók és -vállalók gondolkodásmódja és elvárásai közötti különbséget igyekezett felfedezni, a probléma gyökerét ugyanis a két fél eltérő céljai és elvárásai adják. A 900 fő bevonásával készített felmérés során kiderült, hogy az álláskeresők számára a legfontosabb az érdekes projekteken keresztüli képességfejlesztés (57%), a jó munkahelyi közösség (44%) és a munka és magánélet összeegyeztethetőségét segítő rugalmasság, esetleg távmunka. A versenyképes juttatási csomag a kérdőív alapján csak minden ötödik munkavállaló esetében kapott komolyabb prioritást.

Csakhogy a felmérés szerint a munkaadók 56 százaléka úgy gondolja, az állásra jelentkezőknek a kiemelkedő anyagi juttatások a legfontosabbak. A cégen belüli előrelépési lehetőségek fontosságát is túlbecsülik a vállalatok és egyéb szervezetek, az álláskeresők számára valóban fontos képességfejlesztési lehetőséget pedig csak a harmadik helyen említették legtöbbjük közül.

Nem biztos, hogy a ranglétra valóban olyan sokat számít, mint ahogy a cégek gondolják

Bár a válaszokból összeálló listák között van némi átfedés, az eltérések így is világos szakadást okoznak a munkaerőpiacon: hiába hallunk sokat a munkaerőhiányról, a STEM-területeken gyakran még az toborzással foglalkozó vállalatok sem képesek pontosan felmérni a potenciális jelöltek igényeit, ami motiválásukat és az állások vonzóvá tételét egyaránt megnehezíti. Nem segít ebben a helyzetben, hogy dolgozói oldalon öt megkérdezettből négy egy éven belüli munkahelyváltást tervez, hatvan százalékuk mindezt három hónapon belül tenné meg.

De hát akkor mit tehetnek a vállalatok, hogy gyorsan megtalálják a megfelelő munkaerőt, vagy épp a jelenlegi állomány megtartásával ne is kelljen toborzásba kezdeni? Mielőbb le kell számolni a túlzott befelé koncentrálással, amihez az ARM négy pontban ad segítséget. Egyrészt fel kell ismerni, mi tesz különösen vonzóvá egy pozíciót (piaci tudás, vagy intelligenciaszükséglet), majd azokat a keresleti oldal legfontosabb igényei szerint felkínálni: rövid távú előnyök helyett például a személyes fejlődést, vagy a munkát/projektet mint élményt érdemes előtérbe helyezni.

Ezen felül fokozni kell a hiteles munkáltatói összképet is, hiszen önmagában egy piacvezető vállalatnév sem verhetetlen – ennek eszköze a vállalati kultúra, a munkakörnyezet fejlesztése. Mindezeket végül kulcsfontosságú megfelelően kommunikálni: a jelentkezőcentrikus álláshirdetés, tájékoztatás, munkaköri leírás nem a vállalatról, hanem a kínált projektekről és lehetőségekről szól. Persze érdemes megjegyezni, hogy a felmérés nagy-britanniai megkérdezettek bevonásával készült, azonban az biztos, hogy a fenti tanácsokat betartva mindenképp könnyebben lehet a piacon elsőként megragadni a legnagyobb tehetségeket.