Beszállítók Jim Doherty: EU-reform, vagy game over

Jim Doherty: EU-reform, vagy game over

Gégény István | 2016.06.22 10:29

Jim Doherty: EU-reform, vagy game over

A hazánkban élő, itt vállalkozást építő brit üzletember különleges helyzetben van, hiszen kívülről és belülről egyaránt átéli a brexit-szavazás hatásait.

Hirdetés

– Milyen érzések vannak Önben a szavazás előtti napokban?
– Úgy gondolom, ez a referendum egy megfelelően időzített, jó kezdeményezés. Szükség van rá ugyanis, hogy Európa kormányzásával kapcsolatos fontos kérdéseket nyíltan megvitassunk, Brüsszelnek pedig felelősséget kell vállalnia azért, amit tesz. Ugyanakkor kissé elszomorít a vita gyenge színvonala és az elérhető tényadatok hiányos volta. Az Egyesült Királyságban eléggé érzelmessé vált a témát illető párbeszéd – nincs ezzel semmi gond szerintem –, ezzel együtt viszont szubjektív is lett az egész vitafolyam, a politikusok pedig mindkét oldalt illetően bátran élnek a félelemkeltés eszközeivel. Valószínűleg ez minden, amit tehetnek, mi pedig legfeljebb spekulálhatunk a szavazás kimenetelén. Többször látok az út mentén plakátokat, amelyeken a kilépni vágyók üzenik: „vissza akarjuk kapni az országunkat”, s erősen tanakodom, vajon mit is akar ez jelenteni. Mégis, pontosan melyik pontjára kívánnak a történelemnek visszaugrani ezek az emberek? Vajon csupán Európát akarnák elszámoltatni a távozni vágyók, vagy olyasféle irányba változna az egész világ, amely valamiért vonzóbbá teszi a múlthoz való visszatérést? Ha utóbbi helyzet áll fenn, kár lenne az EU nyakába varrni az összes problémát, hiszen akkor a helyes megoldás nem a kilépés, hanem a reform, a dolgaink megváltoztatása.

– Ahogy közeledünk a szavazás napjához, úgy tűnik, többségbe kerülnek a távozni vágyók a maradni szándékozók ellenében. Mi lehet ennek az oka, s mi az Ön személyes tippje a végeredményt illetően?
– A kiváláspártiak hangosabbak a maradást képviselők csoportjánál, emiatt valóban úgy tűnhet, hogy előbbiek többen vannak. Kétségkívül nagy hatást váltanak ki a kilépést ösztönző szlogenek, s az aktuális drámai európai demográfiai folyamatok mentén jóval könnyebb az EU-tagság ellen kampányolni, mint mellette. Való igaz, hogy a statisztikák a kilépők erősödését jelzik, ám valamennyi közvéleménykutató szervezet 55-65 százalék közé teszi a maradni akarókat. Mivel a kérdés a saját tippemet is érinti, úgy vélem, igazuk lesz ezeknek a jóslatoknak: szerintem az Egyesült Királyság az EU tagja marad.

– Mi lehet a kilépésért kampányolók fő célja, avagy valóban jobb világ vár-e az Önök országára az unión kívül, mint annak részeként?
– A fő hívószó szerintem a kontroll: a brit jogrendszer saját kézben tartása, a határok, a migráció kontrollálása. Ezek a sarokpontok. Nagy-Britannia önmaga szeretne rendelkezni saját sorsáról, nem akarja, hogy Európa parancsoljon neki. Ami a kérdés második részét illeti, úgy vélem, ezt igazából senki nem tudja megmondani. Ha a britek képesek önmagukat sikeresen kormányozni, eközben továbbra is kereskedni Európával (amely kontinenst remélhetőleg nem teszi tönkre közben a brexit), akkor elmondható, hogy a kitűzött cél megvalósult.

– Nem nagyon hallani pozitív véleményt az EU képviselői részéről az esetleges kilépést illetően. Tényleg ennyire szörnyű világot hozna a közösségre a brexit?
– Ha az Egyesült Királyság kilépne az EU-ból, majd ezt követően nem omolna össze az ország, a többi állam is megkérdőjelezné az európai modell létjogosultságát. Ha ez bekövetkezik, az szerintem az EU végét jelentheti (eredetileg a „game-over for the EU” kifejezést használta a brit üzletember, a szerk.). Remélem, az EU meg fogja reformálni magát, mielőtt ez bekövetkezne, s még nyilvánvalóbbá válnak azon előnyök, amelyek okán egy nagyobb állam számára érdemes az EU tagjának lenni. Valós, az alapokat is érintő reformra volna szükség ehhez, jól kommunikálva, nem csupán a politika szintjén.

– Miként hatna az esetleges kilépés a magyar járműiparra?
– Nagyon kis mértékben. Természetesen vonzó dolog a termékek és szolgáltatások Európán belüli egyszerű mozgatása, ám amíg nem ismerjük a feltételezett tarifákat, nem érdemes negatív magyar hatásokra vonatkozó feltételezésekbe bocsátkozni. Magyarország eleve sokkal szorosabb kapcsolatokat ápol Németországgal. Ettől függetlenül Európa egészét negatívan érintené a kilépés.

– A záró kérdésem ugyanez, Nagy-Britannia saját járműiparát illetően.
– Valamennyi jelentős járműipari vállalat, amely rendelkezik brit érdekeltséggel, a maradás pártján áll. Egy olyan iparágban, ahol rendkívül élénk verseny zajlik, bármilyen változás, kereskedelmi díjak megjelenése, vagy egyáltalán csak a bizonytalansághoz való alkalmazkodás kényszere nem túl vonzó perspektíva.

Hirdetés

Kiemelt Partnereink