Az újrahasznosítás piaca bizalomra épül (videóval)

A 2006-ban alapított E-Elektra Zrt. 9 ezer négyzetméteres dunaújvárosi telephelyén szinte just-in-time rendszerben zajlik a különböző forrásból érkező elektronikai hulladékok átvétele, osztályozása, feldolgozása, majd értékesítése. Az Alcufer-csoport tagjaként működő, 22 munkatársat foglalkoztató cég jelentős mennyiségű járműipari selejtet is kezel, amelyek a hazai autógyártók mellett a beszállítóktól, illetve a végfelhasználóktól érkeznek – utóbbiak esetében roncsautók alkatrészeiről van szó.

Höflinger Norbert termelési és műszaki igazgató tájékoztatása szerint évente 20 ezer tonna kapacitással bír az üzem, az elektronikai hulladék feldolgozása azonban jelenleg csak 2,5-3 ezer tonna körül alakul, a többi kapacitást más jellegű hulladékok feldolgozására igyekeznek kihasználni. Némileg meglepetést okozhat, hogy folyamatosan csökken az ilyen hulladékok piaca, hiszen egyre több körülöttünk, így a járművekben is az elektronikus alkatrész. – A globális gazdasági válság ezen a területen is érezteti hatását, emellett egyre hangsúlyosabb gyártási szempont a súlycsökkentés – mutatott rá az okokra a szakértő.

Dr. Lukács Pál (Fotó: Moór Dávid)

– Az E-Elektra fontos szerepet tölt be az Alcufer-csoportban, hiszen az autóiparban, gépiparban, elektronikai iparban tevékenykedő szerződött partnereinknél képződő gyártásközi elektronikai hulladékok feldolgozását a dunaújvárosi üzem végzi – nyilatkozta a helyszínen dr. Lukács Pál, az Alcufer fejlesztési és kommunikációs igazgatója.

A telep fő berendezése egy 500 millió forint értékű gépsor. A szalagra hordott hulladékok elsőként egy láncos törőbe – ez az úgynevezett QZ berendezés – kerülnek, amelynek másfél méteres átmérőjű kürtőjében egyidejűleg akár 1 tonna anyag is lebeghet. A méretes láncszemek feltárják az összetett anyagkapcsolatokat (hegesztett, forrasztott, klincselt kötéseket), de a törőben az egymásnak csapódó kisebb darabok ütközése is ugyanilyen módon elősegíti az egyes frakciók későbbi könnyebb szétválaszhatóságát. Ezt követően egy rázóasztalon átmozgatják az előkezelt hulladékot, s megkezdődik az anyagtípusok szelekciója. Mágneses úton elkülönítik a vasat tartalmazó részeket – például villanymotorok, számítógépek alkatrészei – , az így feldolgozott hulladékot kohászati céllal értékesítik. A vasas és nem mágnesezhető anyagokat egy válogató kabinban szelektálják – ebből egyenlőre nem lehet kihagyni az emberi közreműködést. Külön konténerbe kerülnek a saválló anyagok, az alumínium, a réz, illetve a nyomtatott áramköri elemek. A kézi válogatást követően a megmaradó anyagáram késes darálóba kerül, ahol megfelelő méretűre őrlik azt.

Höflinger Norbert (Fotó: Moór Dávid)

A telep működését illetően különlegességnek számít, hogy a gépsorba nem kerülő anyagok – kábelek, betondarabok, festékkazetták és egyéb eszközök – előzetes leválogatását néhány fogvatartott végzi egy biztonságos épületben. Ennek kapcsán érdekességéként említi Höflinger Norbert, hogy zárt gépsoruk megbízhatóságának köszönhetően kaptak már megbízást nemzetbiztonsági szervektől, a NAV-tól olyan speciális eszközök megsemmisítésre, amelyekkel szemben elvárás volt, hogy semmi ne maradjon belőlük egy darabban, s a folyamat során ne kerülhessen ki bármely rész a szalagról, csak a legvégén.

Ezzel a példával szemlélteti a termelési és műszaki igazgató, hogy bármely autóipari vállalkozás ugyanígy megbízhat bennük: innen semmilyen technológiai megoldás, egyedi fejlesztés eredménye nem kerül ki felismerhető formában. A magyar hulladékgazdálkodás egyik legnagyobb problémáját a nem jogtisztán működő, kétes „szolgáltatók” jelentik, ezért is érdemes minőségi partnert választani az elektronikai hulladékok kezeléséhez.

Így dolgozzák fel Dunaújvárosban az elektronikus hulladékokat