A minőség és a pontosság a védjegyük

Mert nem csupán autóipari beszállító a csaknem 15 éves, jelenleg 25 főt foglalkoztató Spiller 2000 Kft., sőt, nem is az volt a szándék, hogy ilyen profillal is rendelkező cég jöjjön létre. Ennek ellenére a kezdeti jelentősebb sikereket mégis az autóipar jelentette.

„Cégünket édesapám alapította 1998-ban, aki 1988-ig főállásban a Magyar Optikai Műveknél (MOM) szakoktatóként dolgozott, majd pedig otthoni műhelyében egyéni vállalkozásában tevékenykedett” – idézi fel a kezdeteket Tóth András. „A Spiller 2000 Kft. alapját az ő sikeres, elismert vállalkozása, a törzsgárda egy részét pedig a MOM szakemberei adták.”

Tóth József semmit sem bízott a véletlenre: meglévő elméleti ismereteit és gyakorlati tapasztalatait egyaránt folyamatosan gyarapította, valamint arra is figyelmet fordított, hogy gépparkját fejlessze, tevékenységi körét és kapcsolatrendszerét bővítse, az előállított termékek minőségét javítsa. Az évek során így sor kerülhetett műhelybővítésre, alkalmazottak felvételére, és korszerűbb gépek vásárlására.

„A kft. másik alapítója én voltam. A kezdetektől fogva kivettem a részemet apám kisvállalkozásának fejlesztésében. Tanulmányaimat célorientáltan végeztem, részt vállaltam a termelésben, tapasztalatokat szereztem az irányításban, és üzleti kapcsolatok kialakításában. Mondhatjuk, végigjártam a ranglétra minden fokát.”

Azonban a nagy álom, vagyis hogy a cég megvesse a lábát a műszeriparban, egyelőre váratott magára. Jött viszont egy másik lehetőség: a szombathelyi BPW.

„1999-ben egy másik beszállító ajánlott minket a BPW figyelmébe, mivel ő elérte kapacitása csúcsát, így nem tudta újabb termékek gyártását vállalni. Mintaalkatrészeket készítettünk, amelyek megfeleltek a gyár által támasztott követelményeknek, így lettünk autóipari beszállítók.”

Mori Seiki ZT 1000Y 2 x 16 állású revolverfej, minden szerszámhelyen hajtott szerszám, a gép Y tengellyel is rendelkezik, max. megmunkálható Ø160, Ø40- es rúdáteresztéssel, 3 m-es rúdadagolóval

A Spiller 2000 Kft. azóta több terméket gyártott már a BPW-nek. A kezdetet a dobfékes fékrendszer egyik eleme, a fékpofacsap nagy szériás gyártása jelentette. Később pedig (kisebb darabszámban) az agráriparban használt járművek futóműveibe is gyártottak alkatrészt. Ezeket időről-időre újabb alkatrészek gyártása követte, főképp csapok és tengelyek, szintén kisebb mennyiségben. Érdekesség, hogy az első időben a BPW gyártásból megmaradt hulladékából állították elő a termékeiket.

„Az első komolyabb váltásra 2008-ban került sor, amikor a BPW Kínában épített üzemébe került azoknak az alkatrészeknek a gyártása, amelyeket mi állítottunk elő. Mi csak a pótalkatrészeket gyártottunk. De nem maradtunk munka nélkül, mert a BPW-nél menetes csapok gyártásának lehetősége nyílt meg számunkra. Azóta pedig egy holland cégen, a Sanko Nederlandon keresztül gyártunk a Suzukinak, vagy éppen a főképp vasúti és tehergépjárművek fékeit szállító cég közvetett alvállalkozói vagyunk.

A gazdasági világválság a Spiller 2000 Kft.-t is komolyan érintette. Néhány megdöbbentő adat: 2002-ig a BPW adta bevételeik 60–70 százalékát, a 2002 és 2008 közötti években, amikor egyre jelentősebb pozíciókat szereztek a műszeralkatrészek gyártásában, ez az arány 50 százalékra csökkent, a válság nyomán viszont még az 5 százalékot sem érte el. Csak 2010-ben kezdődött a jelentősebb fellendülés, addig hektikus volt a piac. Jelenleg a BPW a bevételek 30–40, a gépipar 10, és a műszeripar pedig a maradék 50–60 százalékát teszi ki a bevételeiknek.

„Amíg nem vált jelentősebb tevékenységünkké a műszeralkatrészek gyártása, addig a járműipari beszállítói pozíciónk segített át minket a nehézségeken, a válság kirobbanása után pedig, amikor gyakorlatilag megszűnt a kereslet a járműipar által előállított termékekre, így az alkatrészeinkre is, a műszeriparnak hála éltünk túl.”

Amikor arról kérdezzük Tóth Andrást, hogy volt-e valamilyen stratégiájuk arra vonatkozóan, hogyan vészeljék át a válság időszakát, azt mondja, az utóbbi években igyekeztek a lehető legtöbb fejlesztést végrehajtani. S végre is hajtották, többet, mint az első tíz évben összesen. Műhelycsarnokot bővítettek, technológiát fejlesztettek, mérőszobát alakítottak ki és szereltek fel gépekkel. Felismerték, a beszállítók fennmaradásának az a titka, hogy nagy hozzáadott értékű termékeket gyártanak, viszonylag alacsony darabszámban, szakmai leleménnyel a vevők magas szintű kiszolgálásával. Így nem éri meg az alkatrészeket a Távol-Keletről Magyarországra utaztatni.

„Van összehasonlítási alapunk: Indiából is vásárolunk, ezért tudjuk, hogy ugyanazt a terméket ugyanabban a mennyiségben a Mumbai kikötőből hajón, körülbelül 650 dollárért hozzák el Zalaegerszegre, vagy Európán belül utazik 1000 kilométert, az pedig nagyjából 500-ba kerül. Fontos a mennyiség is: ha a műszeripart nézzük, akkor az évi 10–15 ezer darabos gyártás még versenyképes a Távol-Kelettel, a 20 ezres szériák esetében már nem biztos a beszállítók pozíciója. A járműiparban az évente 50–100, de akár a 150 ezer darabos szériák sem ritkák (e fölött szintén fenyegetnek a rendkívül olcsón dolgozó távol-keleti versenytársak), viszont itt lehet automatizálni. Nemrég éppen a BPW egyik termékének gyártásához vásároltunk automatizáló sort, aminek segítségével a nap 24 órájában mindössze 1,5–2 óra emberi beavatkozásra van szükség a gyártáshoz. Meg kell találni az egyensúlyt annak érdekében, hogy a szükséges mennyiséget versenyképes áron gyárthassuk. Lényeges még: úgy kell gyorsan, pontosan beszállítani, hogy a vevőnek kicsi raktárkészlete képződjön – bizony, a raktárkészlet tartását vállalniuk kell a beszállítóknak" – összegzi tapasztalatait Tóth András.